A bejegyzést ITT éred el!
A bejegyzést ITT éred el!
A bejegyzést ITT éred el
A bejegyzést ITT éred el
A First Saturday honlapját a fenti képre kattintva éred el.
A nemzetközi sakkarénákban történt esetekről kedélyesen elcseverészünk. Úgy beszélünk róla, mint egy távoli bolygóról idetévedt idegenről, miközben a hazai szenny is kezdi benőni a honi sakkfészkeket. Szülők, versenyistállók segítik így is, a tehetségnek kikiáltott nebulóikat. A csalók erkölcsi tartása a nulla-nulla alatt van.
Épp ezért a versenybírói és versenyrendezői karnak minden eszközzel, a legszigorúbbakkal is meg kell védeni azokat, akik becsülettel veszik fel a küzdelmet becstelen ellenfeleikkel szemben.
A sakkjáték versenyszabályzata tiltja az alattomos előnyszerzést.
„Harmadik személy tanácsát kérni és igénybe venni tilos.”
Írja a 14.§ 1, pontjában a szabályzat, majd a 2. pontjában harmadfokú – azonnali játszmavesztést eredményező – sportszerűtlenségnek minősíti azt:
„A játszma közbeni beszélgetést a versenyzőtársakkal vagy kívülállókkal.”
Keményen fogalmaz a szabályzat, a bíróknak viszont joggal kiabálhatnának be a nézők ezt+azt… hogy csak a leggyengédebbet írjam le: Szemüveget a bírónak!! Nem a puhaságukkal, az életkori helyzet megértésével van gondom, hanem azzal, hogy elnéző magatartásukkal a csalás mellett asszisztálnak.
Sajnos a versenybírók - tisztelet a kivételnek - zaklatásnak veszik azon szülők észrevételeit, akik e tényt a tudomásukra hozzák. Az egyik szülő szeme-láttára, füle-hallatára elkövetett csalást az érintett gyermek élből letagadta. - Nem csak csal, hazudik is! -
Ugyan úgy tagad - nem csak csal, hazudik is - a gyermekének, tanítványának, csoporttársának súgó szülő, edző, és versenyző. Azt, hogy ki kivel miről beszélt nehéz, lehetetlen bizonyítani, hisz maximum egy állítás és egy tagadás áll egymással szemben. De azt ugye el lehet érni, hogy a versenyző nem beszélhet, és vele nem beszélgethetnek, amíg a játszmája tart.
Nos, ilyenkor sírjuk vissza Verőci Béla bácsit, Fazekas Gyurit és a többieket, akiknél beszélgetni nem lehetett!
Jelen bejegyzésemmel felhívom a figyelmét a fent említett nem kívánatos jelenségre Magyar Sakkszövetség vezetőinek és a Magyar Sakkvilág szaklap szerkesztőségének.
Az egyiknek sürgős megoldást követelő feladat, a másiknak téma.
--------------------------------------
Sics68 2014.04.21. 05:15:56
Vagy téved a szerző ( nem ismeri a sakkszabályokat, illetve rosszul értelmezi azokat) vagy pedig számdékosan keveri össze a dolgokat.
Egy dolog ugyanis a csalás ( külső segítség igénybe vétele a játszmában) és egy másik dolog a beszélgetés a versenyteremben/verseny helyszínén.
Előbbi (számdékos csalás) valóban súlyos sportszerűtlenség, ami játszmavesztéssel jár.
A beszélgetés viszont elsőre max figyelmeztetéssel jár. ( Másodjára írásbeli figyelmeztetés, aztán esetleg harmadszorra játszmavesztés.)
Vegyük még ehhez hozzá, hogy ... képzeljük el a következő szitut: a játékos ül a táblánál, gondolkodik. A drága jó "néző" ( mesterjelölt, az érintett játékos apukáka), beleszól a partiba .. egye fene, még értelmes tanácsot is ad. Ciki. Ekkor a versenybíró egy dogot tehet: kitessékeli a nézőt a teremből. ( Fazekar Gyuri bácsitól pont láttam ilyent.)
A játékos viszont megteheti azt a lépést amit bemondtak.
A versenybíróság esetleg elrendelhetné az adott játszma újrajátszását, de ez ellen akármelyik játékos tiltakozhatna, meg úgy eleve realitása se nagyon van. ( Túl sokba kerül, többe mint ami múlik rajta, nem igazán megoldható stb. )
( Apuka ellen mondjuk ... aki beleszólt .. jó kérdés... talán le lehetett volna folytatni a sporttörvény alapján egy fegyelmi eljárást.. de ez elég vitatható, ilyen idehaza még nem nagyon volt... esetleg polgári peres eljárás számításba jön, nem vagyoni kárért kért kártérítés... de ez se lesz túl jellemző. )
Ekkor jön a fifikás NB-s csapatvezető aki minden meccsre visz magával egy "nézőt", olyant aki még csak nem is sakkozó ... hogy ha bele kéne szólni egy partiba, akkor legyen aki büntetlenül megteheti... Szép az élet.
Ezek alapdolgok, amiket versenybíró sajnos tud... de aki a cikkben hőzöng az ezt láthatóan nem tudja..
Nem a játékos fog segítséget kérni: néző szól bele, és ad neki kéretlenül segítséget..
Adjuk ehhez hozzá a mellékhelyiség titokzatos rejtelmeit.. amikor játékosként ülök a trónon és hallom hogy piszoárnál megbeszéli a másik NB-s csapat két játékosa hogy miképp is kéne játszani egyikük partijában. Bizonyítani sose fogom tudni hogy megtörtént, tehát tök felesleges volna a bíróhoz rohangálnom.
De az igazi veszély ma nem az edző bácsi és nem a csapattárs.. hanem a vécén telefonnal mutyizó ellenfél .. hisz egy AndroFish vs Grandmester játszma eredménye nem biztos hogy 0:1 lenne... sőt az 1:0 az amire inkább fogadni lehet.
***
Persze sakkversenyen beszélgetni nem szerencsés .. saját folyamatban levő játszmáról végképp nem .. de az is tény, hogy legtöbbször NEM csalási szándékkal, nem a folyó partijukokkal beszélgetnek a versenyeken hobbiból játszó amatőr versenyzők.
***
Még egy gondolat. A gyerek .. mármint a kisgyerek .. valóság érzékelése eléggé szubjektív... ő gyakran tényleg "úgy emlékszik", hogy nem ő törte el a vázát, nem ő csinálta stb .. bizonyos életkor alatt ez egy "normális jelenség" .. bár az is tény, hogy a versenyteremben ez nem okés.
***
Megoldásnak marad ézők távoltartása a játéktértől.
Nem is bánnám, csak ... azt utálom benne, hogy én meg szeretném látni valahogy a játszmát... tehát elvárnám a rendezőktől, hogy érzékelős táblával, vagy wifis kamerával közvetítsék akkor a partikat. Meg mint mondtam: ha rapid versenyen nem is jellemző a mellékhelyiségbe szaladgálás... de értékszámszerző versenyen igen.. és ott van ugye a telefonon futó sakk program problémája.
Sakk-mester 2014.04.21. 07:51:05
Ha már ily erős és heves a kritikád azt igazán vállalhattad volna névvel, címmel, minősítéssel edzői oklevéllel, csapatod megnevezésével.
Első felháborodásodnak, az „egyszerűségednek”ellentmondanak a leveled további gondolatai, sőt azok a cikkírót erősítik meg abban, hogy honi sakkberkekben nagyon is jelen van a csalás.
Te nem arról szólsz, hogy nem csal „apraja-nagyja”, hanem arról, hogy nem lehet ellene tenni semmit.
Úgy vélem, hogy azok a gyerekek akiknek „el kell, el kellene néznünk kis simlijeiket” most, a jövőben már a komolyabb válfaját fogják választani a csalásnak.
Az Élet minden területén vannak törvények, sajnos azt látjuk, hogy jobban, könnyebben boldogulnak azok, akik megszegik azokat, akik csalnak, lopnak, hazudnak.
A kérdésem az, hogy ha a gyereket kicsi korában elnéző magatartásunkkal erre szocializáljuk, azzal teszünk-e jót vele, vagy ha hagyjuk a jellemsüllyesztőben elmerülni.
Kétségtelen, ha szertenézünk, azt látjuk, hogy nincs nagy becsülete a tisztességnek, a jellemnek, a saját erőből, tudásból építkező embernek.
Nos, ebből az aspektusból nézve igazad van.
Talán tényleg velem van a baj, máshoz szocializálódtam, nem a csaláshoz, magam nem vállalásához…
Legyen szép a Húsvéti Ünneped!
Sakkbaráti üdvözlettel a blogger: FM Balogh Sándor, sakkedző, sakkversenybíró