Van a humán, az emberi sakk, van a mindent kiszámoló gépi sakk és van a sakkoktatás. A szuper-nagymesterek szintjén az első kettő már összefolyik, úgy lépnek mint a gép. Azt, hogy mégis emberek abból tudjuk meg, hogy-néha néha ők is melléhúznak az állásnak.
-----------------------------
Kérdezem a gyerektől, mire törekszel ebben az állásban; a válasz: elvágom a királyát két vonallal a gyalogjától és létrehozom a Lucena állást. Roppant büszke vagyok rá, hogy felismerte és alkalmazza a tanultakat. -------------------------
Megdicsérem és hiszem, hogy az embernek, mivel képtelen a végtelenségig kiszámolni a változatokat, gyakran kell az elvek mentén haladva döntéseket hozni a tábla mellett.
----------------------------------
Ekkor jön képbe a chesstempó, aki azt "mondja" a gyerkőcnek, hogy nem jó a lépés amit megtett, van egy lépéssel rövidebb út a mattig.
A gyerek elpanaszolja sérelmét nekem, én megvigasztalom, de ő vigasztalhatatlan, mert nem kapott pontot a megfejtésére...
Fölmerül a kérdés, hogy kinek higgyen a gyerek, a szülő, s mikor, hányadik sikertelen megfejtési kísérlet után kopik el az edzőbe vetett bizalom.
------------------------------------------
Melyik lépéssel haladnál te a nyerés felé vezető úton?
Jegyezd le a válaszod.