Gratulálunk!

Háromgyermekes családanyaként, praktizáló fogorvosként, első magyar nőként nyerte meg Lubics Szilvia a Spartathlon ultramaratoni futóversenyt Athén és Spárta között. A 37 éves sportolónak két holtpontja is volt a 246 kilométeres távon, és éjszaka, a semmi közepén el is aludt futás közben. Dögtelepen keresztül, kóbor kutyák világító szempárjai között futva győzött.

"Az ember évről évre erősödik, megismeri a saját reakcióit, kevésbé ijed meg bizonyos helyzetekben. Valamikor gyönyörű tájakon megyünk, baloldalt a tenger, jobboldalt hatalmas fehér sziklák, a következő kilométeren azonban egy dögtelepen kell futni, több kilométeren át csak a szemetet látod, felkavarodik a gyomrod a szagoktól" - mesélte Lubics Szilvia, aki ezt a 20-30 kilométeres szakaszt pont éjszaka fogta ki, aminek örült, mert csak érezte, de nem látta, hogy milyen területen fut.

Az ilyen versenyeken szinte törvényszerű, hogy az indulók a feladás határára kerülnek, és Lubics Szilviának is akadt két holtpontja. Az első akkor jött el, amikor éjszaka, egy elhagyatott útszakaszon annyira fáradt és álmos volt, hogy futás közben elaludt, és elesett.

"Ott feküdtem a semmi közepén a korom sötétben. Beütöttem az államat és a kezemet, véreztem itt-ott, de annyira felment bennem az adrenalin, hogy még talán jót is tett, hogy elestem, mert felébredtem tőle. Nem sokkal később, hajnali négy óra körül elkezdett fájni a gyomrom. Előtte mentem át a dögtelepen, az lehetett az utolsó csepp a pohárban. A versenyen van néhány nagyobb pont, ahol le lehet ülni pihenni egy kicsit, találkozhatsz a kísérőiddel. Engem a férjem várt ott, minden ilyen pontnál biztatott, elmondta, hogy milyen szakasz következik, mire figyeljek. Soha nem szoktam megállni, vagy leülni, mindig séta közben beszélek a férjemmel, ennél a pontnál azonban azt mondogattam, hogy kész, befejeztem, nem bírom tovább, feladom, ezért utólag nagyon haragszom magamra. Aztán azt kérdeztem magamtól, hogy mit gondoltam, gyerekjáték lesz lefutni egy Spartathlont? Arra gondoltam, amiért odamentem, azaz, hogy elérjek Spártába, hogy tíz hónapja erre készültem, hogy rengeteg hajnali és félnapos futás van a hátam mögött. Nem voltam jól, de jól akartam lenni. Tudtam, hogy össze kell szednem magam, ha spártai hős akarok lenni."