Kettő éves a blogunk.

Két évvel ezelőtt, nem tudatosan, ám mégis a legnagyobb ma élő magyar sakkozó születésnapján indítottuk útjára.

Indiában az a módi, hogy aki ad, az köszöni meg, hogy elfogadják adományát. Ezt én helyesebbnek találom, mit azt, ahogy nálunk történik.

Ezért, most megköszönöm nektek, hogy szellemünk tálcájáról hébe-hóba csipegettek.

Egyúttal köszönöm azok fáradozását, kik a színvonalasabb megjelenésünk érdekében önzetlenül segítségünkre, segítségemre vannak.

Isten éltesse a ma 76 születésnapját ünneplő

Portisch Lajost!

Isten éltessen titeket, s adjon némi erőt nekünk is, hogy folytatni tudjuk a megkezdett munkát.

Portisch Lajos dicsőséges pályafutása a Wikipédiából;

Tizenöt évesen szerepelt első alkalommal a magyar bajnokságban. 1955-ben az ifjúsági világbajnokságon negyedik helyezést szerzett. Ugyanebben az évben a magyar sakkbajnokság középdöntőjéből beverekedte magát a döntőbe. Ezzel a teljesítményével szerezte meg a mesteri címet.[1] Az 1970-es és az 1980-as években a világ legjobb tíz sakkozójának egyike, 1958 és 1981 között kilencszer volt magyar bajnok. Nemzetközi nagymester lett 1961-ben. Az 1956 és 2000 évek között válogatott. Legnagyobb sikere az 1978-as sakkolimpiai (a magyar válogatott éltáblásaként) aranyérem Buenos Airesben. Sikerei közül kiemelendő a győzelme a Szkopje/Ohridi tornán 1968-ban, Geller és Polugajevszkij előtt, Hastings-ban 1971-ben, Wijk aan Zee-ban (Vaszilij Szmiszlov előtt), Las Palmas-ban és San Antonio-ban 1972-ben (holtversenyben Karpovval és Petroszjannal) és Wijk aan Zee 1975-ben ( Hübner és Geller előtt).

1964 és 1990 között nyolcszor jutott be a világbajnokjelöltek közé, 1977 és 1980-ban elődöntös volt. A legjobb ÉLŐ-pontszáma 1980-ban volt: 2655. Nagyszerű pozíciójátékos és a legszorgalmasabb nagymesterek közé tartozik, saját szavai szerint naponta nyolc órát foglalkozik a játékkal.

2004-ben a Nemzet Sportolójává választották. 2007-ben kitüntették A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal.