Örömmel olvastam, hogy megrendezésre került Szenczy Sándornak a Babtista Szeretetszolgálat elnökének a fővédnökségével a Baptista Iskolák I. Országos Sakk Kupája ez év május 4-én.

Ezen a nagyhalászi versenyen nem vehetett részt az akkor még csak egy hónapja sakkozó, azóta sikert sikerre halmozó Demeter Dorina, aki a kisújszállási Babtista iskola tanulója.

Nem volt jókor jó helyen a kislány, ezért nem kerülhetett a tehetséget is támogató Szenczy Sándor látókörébe. Sajnos Dorina szüleinek kapcsolatfelvételre törekvő igyekezete sem járt eddig sikerrel.

Bízom abban, hogy ezen blogbejegyzésem összehozza a híres embert és kis diákját.

A sakk ismét jó diplomatának bizonyul, mint tette ezt egy kisfiú esetében valamikor 1979-ben.

Szenczy Sándor a Magyarországi Baptista Szeretetszolgálat alapítója és vezetője írta le életének egy fontos epizódját blogjában:

"Valamikor 1979 elején, az általános iskolai osztályfőnököm elkapott a folyosón és bevitt a tanári szobájába. Erősen szorította a karom, maga felé fordított és azt mondta, hogy olyan jellemzést irt rólam, hogy biztos benne, hogy nem vesznek fel az ország egyetlen középiskolájába se. Aztán, hangját felemelve folytatta, hogy nem vagy alkalmas semmire, még szakmunkásnak sem. Egyre mérgesebb lett, és hozzá tette, hogy egy nagy nulla vagy. Nem értettem az egészet. Persze, nem voltam az a kifejezetten tanárok kedvence, jó gyerek, de alapvetően rossz sem. Olyan közepes, mint sokan mások. Dacosan álltam a tekintetét és vissza is szóltam, hogy azért beadtam egy szakközépiskolába a jelentkezésemet, amelyik címét egy sakkversenyen kaptam a kezembe. Nem lesz belőle semmi, mondta még és kilökött az ajtón."

...................................................................

Örömhír: Összejön a találkozás!