filep_tibor_1.jpgszilagyi_s.jpgSzilágyi Sándor az egykori csapattárs-sakktörténész fest kiváló portrét a MESTERRŐL a könyv előszavában és állít ki önmagáról egyetemi diplomát humán műveltségéről.

 

filep_konyv_borito.jpgDebrecen sakkmestere

 

„A hársak némák és nem beszélnek. De most amint távozóban visszanézek rájuk, mintha bólintanának lombkoronájukkal.” (Filep Tibor: A toporci hársak.)

 

A pedagógus, a történész és az újságíró új könyvében most sakkmesterként szólal meg. Két emberöltőnyi távolságból tekint vissza sakkpályafutására, amely egész életen át végig kísérte és sok ideig életének legfontosabb része volt. Filep Tibor – Debrecen városának sakkmestere. Debrecenben először Barcza Gedeon szerzett sakkmesteri címet 1936–ban.  Kettőjük életében –a sakkmesteri cím megszerzéséig – sok hasonlóság van és ha párhuzamos életútjukat áttekintjük jobban láthatóvá válik miért Filep Tibor lett mégis Debrecen sakkmestere.

Barcza Gedeon Kisújszállás szülötte (1911) öt éves korában – 1916-ban – költözik Debrecenbe. Apja – Barcza József (1871-1921) gimnáziumi tanár és egy ideig (haláláig) a Debreceni Református Kollégium igazgatója is. Az ifjú Barcza kollégiumi tanulóként itt ismerkedik meg a sakkjátékkal, és egyetemi évei alatt válik ismert sakkozóvá. Debrecen városbajnoki címét öt alkalommal nyeri el 1931-1936 között, miközben tanári diplomát szerez a Tanítóképző Intézetben. A budapesti országos mesterversenyen, 1936-ban megszerzi a magyar sakkmesteri címet még debreceni lakosként. Ugyanezen évben tagja a magyar olimpiai sakkcsapatnak Münchenben, ahol a csapattal aranyérmet szerez.

 

Filep Tibor Mezőkeresztes szülötte (1935), 1949-ben lett a Debreceni Református Kollégium tanulója. Apja – Filep Gusztáv – Debrecenben, 1918-ban szerezte meg tanári képesítését. Előbb az Egyetem sakkbajnoka, több debreceni sakkversenyen szerepel Hollandiába való utazásáig (1918). Fia, Tibor gimnáziumi évei alatt válik előbb a Kollégium majd -1954-ben Debrecen sakkbajnokaként – Debrecen legjobb sakkozójává. Ezután – 1967-ig – még ötször megnyeri Debrecen város sakkbajnokságát, majd 1958 novemberében Budapesten a Zákonyi emlékversenyen megszerzi a sakkmesteri címet. Ez évben először vesz részt –már mesterként – az országos sakkbajnoki döntőben. 1959-ben – első nemzetközi szereplése – tagja a Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon bronzérmet szerzett magyar válogatottnak.

 

Mindkettőjük életében a sakkmesteri cím megszerzése életük és sakkpályafutásuk fordulópontját jelenti. Barcza Gedeon a müncheni olimpiai siker után Budapesten kap tanári állást. Azonnal felköltözik Budapestre és fényes sakkpályafutását már fővárosi mesterként kezdi el. Itt már budapesti lakosként szerzi meg a nemzetközi majd nemzetközi nagymesteri címet, és magyar válogatott, sokszoros olimpikon és remek sakkszakíró. A Magyar Sakkélet szerkesztője nyugdíjba vonulásáig, mesteredző, több sakk könyv szerzőjeként válik a magyar sakkozás „Tanár Urává”. Budapesten hunyt el 1986-ban.

 

Filep Tibor a sakkmesteri cím megszerzése és a magyar bajnoki döntőben való első szereplése után fővárosi klubban akar játszani és Budapestre költözni. Mintegy féléves próbálkozás után úgy dönt, hogy mégis Debrecenben marad. Sakkpályafutásának sikereit debreceni – vidéki mesterként éri el. Debrecen sakkcsapata 1956-ban az országos bajnokságon bronzérmesként jogot szerzett az első osztályban való szereplésre. Filep Tibor mester 20 éven át (1956-1976) az NB I-es debreceni sakkcsapat éltáblása. Húsz éven át eredményesen harcol az első táblán a magyar sakkozás legjobb sakknagymestereivel, Szabó Lászlóval, Barcza Gedeonnal, Portisch Lajossal, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A magyar sakkozás élvonalában –az országos döntőkben – 1958-1970 között öt alkalommal vesz részt, sikeresen harcol a legjobb húsz magyar sakkozó között. Magyar főiskolai válogatott (bronzérmes) magyar válogatott tag, nemzetközi versenyek győztese. Sakkpályafutásának eredményeképpen válik a debreceni sakkozás Kelet-Magyarország  fellegvárává 1965-1970 között és Debrecen ekkor rendez sorozatban – országosan is kiemelkedően – négy nemzetközi sakkversenyt. Ezek az évek, a debreceni sakkozás aranykorszakát jelentik, amelynek a főszereplője –Debrecen sakkmestere – harcban a nemzetközi mesteri címért.  A debreceni sakkcsapat NB I-ből való kiesése után még egy évtizedig folytatja  „szélmalom harcát” –egy új stabil első osztályú csapat megteremtésére. 1986-ban – három évtized után – visszavonul a versenysakkozástól. Három évtized eredményei alapján (mesterversenyek, országos döntők, nemzetközi versenyek) vidéki mesterként ő a város és a megye sakkéletének meghatározó alakja. Hét évtized „debreceniségével” (1949-től él Debrecenben) kétségtelenül ő a „szabadság őrvárosának” első sakkmestere.

Sakk könyvében – a Történelem sakktáblájának írója – érezhetően, nagyon otthonosan mozog „élete sakktábláján”. Visszaemlékező soraiban nem a nosztalgia szirénvilága hanem a 64 mezős világegyetem mindig megújuló, állandó harca varázsol el bennünket. Ebben a szellemi világban – úgy, mint az életben és Trójában – mindennapos harc dúl. Odüsszeusz a kaland izgalmáért, a felfedezés öröméért, a győzelemért száll tengerre és húszévi bolyongás után tér haza. Sakkmesterünk a főnix városában - mint a sokat tűrt hajós - harminc évig vívja harcát újra és újra feltámadva vereségek után a győzelemért, Debrecen városának sakkéletéért. Visszaemlékezéseiben láthatjuk ifjúságának harcait, ahogyan ő újra átéli élete filmjét. Nem kétséges, hogy nem titkolt szubjektív sakk-önéletrajzában, szenvedélytől nem mentes írásaiban – élete filmjét látjuk visszaperegni. Hol fekete-fehér, hol színes filmkockákon láthatjuk a főszereplőt, a kor alig ismert vagy elfelejtett sakkdaliáival együtt. A plasztikus színes írásokban pedig háttérként ott lebeg az elmúlt, a nem ismert, vagy éppen az elhallgatott kor szelleme. Áprily Lajos így írt a kor falára:

„De néha túl a rácsozott időn,

csillagmezőket lobbantott a távol.”

 

Sakkmesterünk – a kor falára – most sakkpályafutásának filmjét tette fel. Fáradhatatlanul keresi, kutatja, elemzi - sokszor gyötrődve is – a fekete-fehér kockák réseiben csak lehetőségében maradt – fel nem lobbant csillagmezőket.

 

Filep Tibor sakk Ödüsszeiájából pillanatokat – jelentős egyéni és csapateredményeket, sorsfordító eseményeket – gyűjtöttem csokorba illetve emeltem ki élve az olvasó szubjektív szabadságával. Annak idején talán múló epizódoknak tűntek – és egy részük felejtődött is, vagy éppen a személyesség okán ismeretlen volt. Akkor még homályosan volt látható, de ma már színről-színre látjuk: Debrecen sakktörténete, Kelet-magyarországi fellegvára nincs Filep Tibor sikerei nélkül!

 

Szülőfalu – Mezőkeresztes

Móricz Zsigmond – akit szintén igen közeli szálak kötnek a Debreceni református Kollégiumhoz – gyerekkori éveire így emlékezik: „Tíz éves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt.” Filep Tibornak, ami fontos életében azt a szülőfaluból, a családból hozza mintegy igazolva az írót. Életének „szentháromságát” a műveltség, a kultúra iránti igényességet, a sakk - és futball szeretetét.

 

Debrecen. Református Kollégium 1949 ősze.

A mezőkeresztesi diák táskájában ott lapul a sakktábla és Maróczy Géza sakk könyve, és olyan várakozással érkezik, mint Alice csodaországba. És a csoda valóra válik! Sakktudása révén gyorsan ismertté válik a Kollégiumban. Kiss Ernő tanár és sakkoktató már sakkfenoménnek nevezi és mutatja be diáktársainak és a tanároknak.

 

  1. december. Tizenkilenc évesen Debrecen és Hajdú-Bihar megye bajnoka!

„Ne lebbentsd fel a színes fátylat, melyet ki él, úgy nevez: Élet..” – írja Shelley, de a győzelem pillanatában én mégis fellebbentem: a jövőt Filep Tibor sakksikereivel, Református gimnáziumi évei alatt (1950-1954) olyan pezsgő sakkéletet alakított ki a diákok és tanárok között amelynek eredményeként két év múlva a gimnáziumi diákok részvételével Debrecen válogatott sakkcsapatát az országos sakkcsapatbajnokság élvonalába röpíti! Majd – két évtizeden át az élvonalban tartják a csapatot játékosként és szervezőként. A reformtus Gimnázium „a kiröpítő fészek” diákjai: Filep Tibor, Daróczy Sándor, Kalmár Pál, Daróczy Zoltán, Kántor Sándor…

 

  1. június 22-24. Budapest. Országos sakkcsapatbajnoki döntő

Harmadik (bronzérmes) Debrecen (Hajdú-Bihar megye) válogatottja.

  1. táblán: Szabó László (nemzetközi nagymester)– Filep Tibor (mesterjelölt) 0,5-0,5

„Kétszer, az nincs egy életben…” (Tandori Dezső)

Debrecen sakktörténetében sincs. Első és egyetlen országos siker amikor debreceni sakkozók reflektorfénybe kerülnek. A Népsport naponta beszámol a versenyről és a debreceni sakkcsapat fotóját is közli. A Magyar Sakkélet 1956. augusztus havi címlapján a debreceni sakkcsapat fotóját láthatjuk. Azóta is az egyetlen sakktörténelmi pillanata Debrecennek! Hat egyetemista fiatal és öt idősebb tapasztalt sakkozó csapatmunkájának sikere a bronzérem. Az első táblán vívott küzdelméről írja Filep Tibor: „Életem és sorsom egyik meghatározó eseménye volt.” Az lett. Húsz évig sikerrel harcol csapata első tábláján az OB I-ben…

 

  1. december. A XIV. Magyar Sakkbajnokság döntőjében.

„A valóra vált álom…”

Úgy kezdődött minden, mint a mesében. 1958. november elején magabiztos játékkal megszerzi a mesteri címet, és decemberben ott van az ország 18 legerősebb sakkozója között! Álomszerű a kezdet, 10 forduló után a fiatal mester a Szabó László-Barcza Gedeon-Portisch Lajos trió mögött a 4-6. helyen áll, megelőzve Bilek Istvánt és Forintos Győzőt! Egyszeriben az országos figyelem középpontjában találja magát. „A sajtó is sokat foglalkozott a játszmáimmal. ” – írja, és érdemes felidézni, hogy mit jelentett ez ekkor 1958-ban. Az országos sportlapnak, a Népsportnak egész hónapban kiemelt sporteseménye a bajnoki döntő, nap mint nap híreket játszmákat , beszámolókat közölt. Követik ezt a megyei lapok sportrovatai, náluk a Hajdú-Bihari Napló, amely részletesen tudósít Debrecen sakkmesterének eredményeiről. A Képes Sport hetilap is ott van képriportjaival. És ami a legszélesebb közönséghez is eljut: A Magyar Rádió esti sporthíreiben (22 óra 10 perckor) napi friss híreiben beszámol a napi játszmák eredményeiről, a verseny állásáról, még a függőjátszmákról is! Eredményével a fiatal debreceni mester berobbant a magyar sakkozás élvonalába. Végül elmarad az átütő siker, mert a verseny második felében visszaesik, de a siker már végleges – ott a helye az élvonalban és felfelé ível a sakkpályafutása.

 

  1. június 30. –július 14. VI. Főiskolai sakkcsapatbajnokság Budapesten.

Első nemzetközi szereplés a magyar válogatottban – bronzéremmel. A többszörös szovjet válogatott alulmaradt a Bulgáriával vívott harcban az aranyéremért! A magyar csapatnak a bronzérem jutott. A verseny erősségét mutatja, hogy az élmezőnyben végzett ifjú játékosok többsége nemzetközi nagymester és olimpikon lett A verseny után a Magyar Sakkszövetség a Portisch Lajos, Bilek István, Forintos Győző, Haág Ervin, Filep Tibor, Navarovszky László alkotta magyar főiskolai válogatottat visegrádi hajóutazással jutalmazta. Nagymesteri álmokat ringat a dunai szél. – „Röpülj hajóm/ Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse/Én nem leszek a szürkék hegedőse.”

 

Magasság és mélység…

 

  1. március 20. Budapest Filep Tibor – Szabó László 1:0!

Ami négy évvel korábban nem sikerült, most valóra vált, győzelem a nagymester, világbajnokjelölt ellen. Mielőtt kiteljesedne a siker öröme, a lesújtó hír este: édesapja halála.

 

  1. június 23. Budapest. A magyar válogatottban.

Magyarország – Románia 9. táblán győzelem Pavlov ellen. Bemutatkozás a legjobb 10 magyar sakkozó között győzelemmel.

 

  1. szeptember. Budapest. Magyar bajnoki középdöntő. 1-2. Bárczay László és Filep Tibor

Újra a döntőben!  Sikerült most élen maradni a „gyilkolás művészetében” amit – jóval később – S. Havadtoy így fogalmazott meg: „a sakk olyan mint a szerelem: nyerésre megy a játék. Nem valljuk be, mégis mindig mi akarunk győzni.”

 

  1. augusztus 14-29. Debrecen I. nemzetközi sakkverseny.

A verseny győztesei holtversenyben: Filep Tibor (Magyarország) és Sydor (Lengyelország)

Az első debreceni nemzetközi sakkverseny – amelyet a debreceni sakkozás aranykorából az első évének tekintünk – végre jól kezdődik. Debrecen sakkmestere a csúcson, itthon tartja a győzelmi trófeát. Az első köszöntők között ott van Vásárhelyi Pákozdy Ferenc, aki már 1961-ben Debrecen fiának nevezte, Mezőkeresztes szülöttét. Most hazatalált Debrecen első sakkmestere!

 

  1. május 14. Egy kiemelkedő sakkcsapatbajnoki siker.

Debreceni Spartacus – Budapesti Vörös Meteor Egyetértés  7:7!

  1. Tábla: Szabó László (nemzetközi nagymester) – Filep Tibor (mester)         1:0
  2. Tábla: Kovács Lajos (mester) – Bilek István (nemzetközi nagymester) 1:0
  3. Tábla: Forintos Győző (nemzetközi nagymester) - Kósa László (mester)         1:0
  4. Tábla: Brilla-Bánfalvi Sándor (mester) – Adorján András (nemzetközi nagymester) 1:0

Remik nélkül, nyílt harcban egyenlő ellenfelei voltak a debreceni mesterek a „kis olimpiai csapatmérkőzésen”. (Mind a négy nagymester többszörös olimpikon volt már ekkor.)

Brilla-Bánfalvi mester  - remek megnyitási felkészültséggel – lepte meg nagymester ellenfelét és hibátlanul vezetett támadással megadásra késztette még a 40. lépés előtt… Kovács Lajos mester, pedig gondolkozás nélkül utasította el Bilek nagymester kétségbeesett remi ajánlatát, ami után a nagynevű játékos néhány lépés megtételét követően némán kezet nyújtott… A debreceni sakkozás emlékezetes pillanata volt – amelynek magam is részese és szemtanúja lehettem – amikor a mérkőzésre nagy önbizalommal, harsány hangon érkező fővárosi csapat – délután némán elkullog a Széchenyi úti versenyteremből…

 

Filep Tibor három évtizedes sakkpályafutásának legfontosabb évei az 1967-1970 évi debreceni nemzetközi sakkversenyek voltak. Önkritikusan és részletesen elemzi, keresi a választ arra a mindig fájó kérdésre, hogy mi hiányzott a nemzetközi mesteri cím megszerzéséhez? Játékereje alapján jogosan várta el magától, és érezhetően mestertársai, riválisai is tudták, hogy ott a helye a nemzetközi szintű versenyzők között. Az okok keresésében talán ezzel a mondatával jut legközelebb a válaszhoz: „Végül nagyon gyenge volt a kudarctűrő képességem.”  A Szentgyörgyi Jánossal készült interjúban is benne van ez a magas hőfokú élet-halál küzdelem mikor így összegez: „Körülöttem mindig sistergett a levegő.” A sakkpálya ilyen elfogadása, a katarzis azonban nincs meg a befejező mondatban: „Történhetett volna másképp is, másképpen kellett volna történnie.” A pályát azonban csak egyszer lehet befutni, ahogyan egy Tandori Dezsőnek ajánlott versében mondja Veresegyháza sakkmestere Horváth Ferenc:

„Töprenghetünk a jó lépéseken,

Ha vesztes volt, nem nyerhető a torna,

az akkornak centire  mért az orma,

miként a mélye sem süllyed sosem.

(…)

A múlt pedig mindig reménytelen,

Mert már örök, nem gyúrható a forma, „

 

Mégis megtalálja végül a feloldozást:

„Az elmúlt évtizedek során egyetlen sakkozó sem tudta megközelíteni eredményeimet.”

Igen, A békévé szelídülő emlékezésben, önéletrajzban megvalósult egyetlen életpálya. Így marad meg most már Filep Tibor könyvével Görgey Arthur alakja – örök kérdéseivel – a toporci hársak némaságában, és így a „maradandóság városában” Debrecen sakktörténetében első sakkmesterének arca.

 

Filep Tiborral való első találkozásom óta 50 esztendő telt el. Röviden írok arról, hogy milyennek láttam én a sakkmestert és hogyan alakult – hol közelebbi, hol távolabbi –kapcsolatunk, fél évszázad alatt.

Szülőfalumban, Derecskén 1968 március 1-én Filep Tibor 25 táblás sakkszimultánt tartott. Ekkor én a helyi Tóthfalusi Sándor Gimnázium végzős diákja voltam, részt vettem ezen az eseményen. A mester mikor megérkezett kérdezte Balla Jánostól – sakk körünk vezetőjétől – hogy ismeri-e azt a derecskei sakkozót, aki a Magyar Sakkélet februári számában írt egy cikket. János bácsi ezek után a szimultán előtt bemutatott neki, hogy én vagyok annak az írásnak a szerzője. Emlékezetes nap maradt azért is mert sikerült győznöm a mester ellen. Nem tudom, hogy megjegyezte-e a nevemet, de két év múlva -1970-ben – mikor Debrecen városbajnoka lettem megkeresett, hogy igazoljak át a Debreceni Spartacus OB I-es csapatába. Akkor még nemet mondtam, mivel az akkori csapatomban a Debreceni Közúti Építők OB II-es csapat éltáblásaként erős mesterek ellen szerettem volna összemérni erőmet. Év végén aztán mikor újra megkeresett már igent mondtam, átigazoltam, és 1972-1982 között Filep Tibor csapattársa voltam a Debreceni Spartacus, majd DUSE játékosaként. Közvetlen közelről láthattam, hogyan viaskodik az akkori magyar élmezőny nagymestereivel, és nagy élmény volt az is, hogy Szabó László, Portisch Lajos, Barcza Gedeon, Bilek István, Adorján András nagymesterek játékát is megfigyelhettem Debrecenben és Budapesten is. Nagy volt a vonzereje az első osztályú sakkcsapatmérkőzéseknek a ’70-es években, játékosoknak és nézőknek egyaránt! Az első évben – 1972-ben – közvetlenül a mesterek után a csapat 6. táblása voltam mesterjelöltként. Az első versenyévem végén már saját játékomon is észrevettem a változást, az első osztályú csapatbajnokságba való szereplésem minőségi ugrást is jelentett. Meghatározó volt ebben Filep mester szerepe és egyénisége is, amelynek hatására változtattam megnyitási változataimon, és gyorsabban eligazodtam a középjátékban is. Imponáló volt nekem, hogy a nagymesterek elleni játszmáiban – ellenfele gondolkodási ideje alatt – gyakran sétált és figyelemmel tudta kísérni a csapattársainak játékát is. Nagyon jól memorizált, a mérkőzés után azonnal meg tudta mondani, hol hibáztunk, vagy mikor engedtük át a kezdeményezést az ellenfélnek. Emlékezetből felrakta a kritikus állásokat és elemezte. A heti klubfoglalkozásokon a KISZÖV székházában (Széchenyi u. 8. szám) aztán a csapatmérkőzés minden játszmáját elemezte és bemutatta demonstrációs táblán. Elemzései gyorsak és lényegre látók voltak, játéktudásának, játék intelligenciájának fölénye a mesteri kvalitás ezekben is megmutatkozott. Gyakran alakultak ki parázs viták is, de ezek vitték előre a debreceni sakkéletet és tartották az első osztályban. Hogy játékereje jóval az átlag fölött volt, jól mutatja a következő történet. Egy heves vitát követően a sakk-klubban kihívta a csapatot egyórás időszimultánra! –Aki részt vett már időszimultánon (1-1 óra gondolkodási idővel) az tudja ez milyen teljesítményt jelent. Tízen álltunk ki ellene – eléggé hitetlenkedve – és vesztettünk 6:4 arányban! Ez már az OB I-es csapatunk utolsó éveiben volt, mikor 1975 év végén megtörtént a tragédia – kiestünk az első osztályból. A kiesés nagyon megviselte, összetört, tragédiaként élte meg ,hogy 20 év után romba dőlt a sakk fellegvár. Két évtizeden át Hektórként vívta harcát Trójáért az első vonalban Debrecen sakkcsapatával. Ahogyan Adynak a szerelem „nem volt víg ajándék, Lovagi birkózás, tréfás kopja játék,…” úgy neki a sakkjáték „volt ravatalos, halálos víg torna, Játék a halállal, titkos élet forma.”

Húsz éven át harcolt az élvonalban - mert ő ebben tudott gondolkodni - nem adta fel. Vállalta, hogy visszajuttatja a csapatot ismét az I. osztályba, vállalta a szélmalomharcot, erről részletesen olvashatunk könyvében. Nem sikerült. – Ilion nem épült fel újra, de az első osztályt nem adta fel, eligazolt a fővárosi bajnokcsapathoz. A sakkjáték azonban már nem jelentette számára ugyanazt, ami egykor volt. Munkahelye, újságírói munkája továbbra is Debrecenhez kötötte, de az új harctér számára az újságírás, történelem-irodalomtörténet, Debrecen kulturális élete lett. Ritkábban találkoztunk már, alkalomszerűen egy-egy kulturális rendezvényen. A sakkról egyre kevesebb szó esett beszélgetéseinkben, ha volt is inkább az emlékezésé. A 30 éves mesterjubileumára – 1988-ban – szerveztem egy levelező sakkcsapatmérkőzést- amelyen öt régi Spartacus versenyző vállalta a játékot – Enschede holland város sakkcsapatával. Úgy tűnt, hogy a sakktörténetnek ez lesz a záró képe. Könyvei jelentek meg, amelyeket figyelemmel kísértem és több alkalommal felvetettem neki sakk-könyv megírását sakkpályafutásáról, Debrecen sakktörténetéről. Sokáig nem jött el ennek az ideje. Múlt évben megkeresett és azt mondta: „Most jött el az idő…” Szívesen adtam át neki a rendelkezésemre álló sakk dokumentumokat sakk könyvének megírásához. Mindig is azon voltam, és arra vártam, hogy ezt a munkát Debrecen legerősebb sakkjátékosa írja meg. Debrecen sakkmesterének története, sakkpályafutása ugyanis elválaszthatatlan része Debrecen város sakktörténetének. Így született meg ez a könyv…

Márai Sándor sorait parafreazálva, szabadon felhasználva tudom csak illően befejezni Debrecen sakkmesterének történetét.

  • Most mindent elmondtam Filep Tibor sakkmester életéről. Vagy legalábbis mindent, amit én tudok. Azt hiszem, ilyen volt, vagy ilyesféle. De a valóságban nem tudhatom, milyen volt mert én -  a sakkmester árnyékában – csak  Caissa egyik lovagja voltam. 

 

  1. szeptember 30. Szilágyi Sándor
Szerző: Sakk-mester  2019.03.28. 09:51