„Korán ébredő sakkozók” – visszatekintés a debreceni újévi villámversenyekre.

1. rész (1957-1980).

A sakkozók egyik kedvelt típusú versenyzési formája a rövidebb időbeosztással lebonyolított versenyek az úgynevezett villám vagy schnellversenyek.  Ezt a látványosabb és gyorsabb műfajt mindig sokan kedvelték. A debreceni sakkozók egy jól szervezett és színvonalas schnell versenyen még manapság is asztalhoz ülnek, hogy megmérkőzzenek a 64 mezős csatatéren. A cívisváros hagyományos újévi villámversenyének krónikája már hat évtizednél is régebbi időkre tekinthet vissza. Ezúttal elevenítsünk fel ezeknek az évindító sakkcsatáknak történéseit.

A hajdúsági megyeszékhelyen e versenyforma a II. világháború után lett népszerű. Ez a lebonyolítási forma jól illeszkedett abban az időben a szovjet mintára épülő sportpropagandához (MHK és szpartakiádok). Eleinte nehézségekbe ütközött a zökkenőmentes lebonyolítás, mert, sok esetben nem állt rendelkezésre a megfelelő mennyiségű sakkóra és sakk készlet. Gyakran a versenykiírásban alapfeltételként szabták, hogy a résztvevő játékos, hozzon magával sakkórát.

Érdekességként még elevenítsük fel az 1950. december 20-i első hivatalos városi egyéni villámbajnokság történéseit, amit a Keleti Kerületi Sakkszövetség a Magyar-Szovjet Baráti Társaság székházában (a mai Piac utca 45-47 sz. alatt) 20 résztvevővel körmérkőzéses formában rendezett meg. A bajnok Romhányi Jenő (D. Lokomotív) lett 18 ponttal, második a 17 éves Keszthelyi Tibor (D. KIOSZ), a harmadik helyen a városban egyik legerősebb sakkjátékosnak számító Vitárius Béla (D. Lokomotív) végzett (mindketten 15,5 pontot értek el). Az ekkor még 14 éves Filep Tibornak – a későbbi debreceni sakkmesternek - ez volt az első hivatalos versenye, ahol 10 ponttal a 10. helyen végzett.

Az 1950-es években jellemzően egy-egy vállalat vagy társadalmi szervezet az évközi ünnepi sportprogramok keretében rendezett villámversenyt. Kimondottan január 1-én lebonyolított sakk villámversenyeket 1957-től rendeztek. A versenyek helyszíne 1963-ig a KPVDSZ Kultúrotthonban lévő Vörös Meteor klubhelyisége volt (a mai Piac utca 26. szám alatti épülettömbben).

1957-ben még a nevezés alapfeltételeként előírták, hogy a résztvevők sakkórát hozzanak magukkal. Az újév első napján délután 3 órakor kezdődő versenyen 16 fő vett részt. A győztes a Debreceni Kinizsi versenyzője, Brilla-Bánfalvi Sándor lett Szakályt és Kozákot megelőzve, a kiírás szerinti vigaszdíjat dr. Bocskor József nyerte.

Két év múlva - 1959-ben - Filep Tibor izgalmas küzdelemben (egy váratlan vereség becsúszott a Hajdúsági Gyógyszergyár játékosa, ill. intézője Erdei Ferenc ellen) megelőzte a Kinizsi versenyzőjét Brilla-Bánfalvit, míg a harmadik helyet Kalmár Pál (Debr. Vörös Meteor) szerezte meg a 20 résztvevős versenyen.

A következő évi versenyen (1960) Filep mester nagy fölénnyel végzett az élen, igaz a 100%-os teljesítmény ezúttal sem sikerült, mert Nagy Sándor (a ’40-es évek DVSC labdarúgója és a Vörös Meteor sakkozója) egy döntetlent harcolt ki ellene, de még így is 6,5 ponttal előzte meg két klubtársát, Sipost és dr. Pákozdyt, akik 11-11 ponttal a 2-3. helyen zárták a versenyt. Az 1962-es villámtornán Filep Tibor nem indult, ekkor a Vörös Meteorból a „három Kovács” - Zoltán, Lajos és Tibor - végzett a dobogó három fokán. Először pontveszteség nélkül – azaz 100%-os teljesítménnyel – 1963-ban Filep Tibornak sikerült e versenysorozatban nyerni, mind a 15 ellenfelét legyőzte. Ezen a versenyen meglepetésre a 13 éves Végh László (a Vörös Meteor ifjúsági játékosa) 9. helyen végzett. Az 1964-es versenyen Sipos Ferenc és Kovács Lajos az egymás elleni döntetlent kivéve minden ellenfelét felülmúlta, így az első helyet a Berger-Sonneborn számítás döntötte el. 1965-ben rendhagyó lebonyolítással zajlott a verseny, két elődöntő csoportot követően tízes döntőt rendeztek és több különdíjat osztottak ki. A legidősebbek között Tarcsi György – nyugdíjas tanár és Tálas Gyula a ruhagyár nyugdíjasa, a legfiatalabbak között Benczik Lajos 14 éves tanuló a DMTK igazolt versenyzője kapott elismerést.

A mezőny létszáma 14-24 fő között váltakozott, voltak állandó résztvevők és volt, aki csak néhány alkalommal ugrott be az újévi megmérettetésre, a helyi mesterek sem vettek részt minden évben. 1963-tól áttértek a délelőtti – 9 vagy 10 órai – kezdésre, így az óévzáró rendezvények után érkezőknek még az előző éjszaka fáradalmaival is fel kellett venni néha a küzdelmet. 1964-ben a Debreceni VTSB székhelyén (Simonfy u. 1/c) 1965-ben a Szárnyaskerék Vasutas Kultúrotthonban (Hunyadi u. 9 – a mai Petőfi tér 6. szám épülete) játszottak a versenyzők. Az első tíz évben a versenybírói feladatokat Baranyi Illés, Búzási Péter, Kovács Andor, Ökrös Lajos látták el. A ’60-as évek első felében legtöbbször a Vörös Meteor NB I-es játékosait találjuk az érmes helyeken (11 díj), majd a DEAC (5), a Kinizsi és a DMTK (1-1) versenyzőit. Az 1960-as és 1962-es évben az 1-3 helyeken csak Vörös Meteor játékosok végeztek. A játékosok az NB-ben szereplő Vörös Meteor és a DEAC mellett, a megyei ill.- városi bajnokságban szereplő Kinizsi, BIOGAL Gyógyszergyár, Ruhagyár, DMTK, DMTE, Spartacus csapataiból érkeztek, ekkor még csak debreceni sakkversenyzők játszottak az újévi versenyeken. 

Hat év (1960-1965) helyezettjei: 

Az első korszak újévi versenyének győztesei (1957-1965)

A következő három év (1966-1968) eredménye már valószínűleg a feledésbe merülő múlt titka marad, ugyanis a Hajdú-Bihari Napló és a Debreceni Sakkhíradó sem közölt az évnyitó versenyekről eredményeket. A megjelent közleményekből tudjuk, hogy megrendezték a versenyeket. 1966-ban még a Debreceni VTSB Simonffy utcai székhelyén, majd 1967-től visszatértek a már jól bevált KPVDSZ Meteor klubhelyiségébe.

1968 év végén Debrecenben tartózkodott Flesch János nemzetközi sakkmester, elindult és meg is nyerte 1969. január 1-én a villámversenyt. Ekkor két csoportban 30 résztvevő küzdött a helyezésekért, mesterek-mesterjelöltek és külön az I. osztályú és alacsonyabb minősítésű versenyzők. A II. csoport díjasai voltak: 1. Sipos Csaba (D. Közúti Építők) 2. Kerékgyártó István (Nyíregyházi VSC), 3. Máté László (D. Közúti Építők). A következő két évben (1970 és 1971) az Egyetem téri kollégium volt a verseny helyszíne. 1971-ben ismét két csoportban zajlottak a küzdelmek a két évvel korábban bevált csoportbeosztásnak megfelelően.  A II. csoportban ez volt az élmezőny sorrendje: 1. Kovács László (D. Közúti Építők) 2. Ács László (D. Közúti Építők) 3. Szabó Gyula (DEAC). Két évig (1972 és 1973) az MTSB székháza (Simonffy utca 1/c) adott helyet a versenynek. Az 1972-es év első napja, az állandó résztvevőnek számító Kovács Lajos mester sikerével ért véget.

A következő év eredményéről (1973) sajnos nincs adatunk, de 1974-ben az eddigi legjobb színvonalú szervezéssel találkozhattak a sakkozók. A  Debreceni Kinizsi 25 éves jubileumának alkalmából az évnyitó verseny rendezését a dohánygyári egyesület sakkcsapata Helmeczi Miklós szakosztályvezető irányításával vállalta el. A versenyterem a Sütőipari Vállalat Kultúrterme (Kétmalom utca 7.) volt. Az ünnepélyes keretek között zajlott versenyen az I-III. díj mellett a IV. helyezett is tiszteletdíjban részesült és több különdíjat kiosztottak. A legidősebb versenyző: Nagy Endre (DVSC), a legfiatalabb: Scheppel László (DEAC), a legeredményesebb Kinizsi játékos: Nyitrai Vilmos lett. A legalacsonyabb minősítésű versenyzők között a legeredményesebb játékos: Laczikó Géza (DVSC), a torna legszebb játszmája díjat az Aranyász – dr. Kántor (1-0) parti érdemelte ki.  A versenyt közmegelégedésre a 20 éve bíráskodó Búzási Péter vezette.

A hetvenes évek első felében, is a helyi versenyzőké volt a főszerep, ugyan néhány alkalommal már más megyékből is érkeztek játékosok. A játékosok a város meghatározó egyesületeinél, a D. Spartacusnál (volt Vörös Meteor), a DEAC-nál, a Közúti Építőknél, a Honvéd Bocskainál, a Kinizsinél, DVSC-nél és a Geodézia SE-nél sakkoznak versenyszerűen. 

Dobogósok 1969-1974 közötti időszakban

Az élelmezésiek rendkívül sikeres versenye utáni években, mintha veszített volna varázsából a villámverseny. A Hajdú-Bihari Napló aktuális heti sportműsoraiból tudjuk, hogy a városi sakkszövetség az Egyetem téri kollégiumban, majd a KLTE Kémia épületében rendezte meg a versenyeket, ám a négy év (1975-1978) versenyeiről egyéb tudósítás nem jelent meg, vagy a sajtó részéről tudósító nem tartotta fontos sporteseménynek, vagy esetleg nem adták le a híranyagot a szövetség részéről.  Ezáltal a bajnokok kiléte az múlt homályába tűnik…

Az évtized végén, 1979-ben a KLTE Kémia épületében az év első napján 20 játékos ült asztalhoz két csoportban. A helyezettek: I. csoport: 1. Deák Sándor (H. Asztalos J. SE) 7, 2. Forgács József (DEAC) 7, 3-4. dr. Kántor Sándor (DEAC) és Balogh Sándor (D. Spartacus) 5,5-5,5 ponttal. II. csoport: 1. Sipos Ferenc (D. Spartacus) 7, 2. Patkovszky Imre (D. BIOGAL) 6,5 3. Senyei (DEAC) 6 ponttal.

A ’70-es évek versenyein rendszeresen bíráskodtak: Ökrös Lajos, Búzási Péter, Sőreghy János, Pinczés János, Seprényi Ferenc és dr. Kántor Sándor – mindegyikük minősítéssel rendelkező versenybíró volt.

Az 1980-as év nagy változásokat hozott a helyi sakkéletben (az évnyitó sakkeseményről információkat ezúttal sem találhatunk), a Spartacus megszűnésével egyetlen élvonalbeli együttes maradt a DUSE, az évnyitó sakkcsaták nem maradtak el, de már a résztvevők köre bővül a város ill megyehatáron túlról érkező játékosok megjelenésével. 

A cikkben szereplő fotók az Arcanum Digitális Tudománytár, valamint a Hungaricana Közgyűjteményi Portál digitalizált dokumentumaiból és magánarchívumokból lettek felhasználva.

Mikepércs, 2020. 01.01.

                                                                                               Szilágyi Tibor