BALLA JÁNOS

(Hajdúszoboszló 1913. III. 14 – Alsópáhok 1996. XII. 8.)

Az alapfokú iskoláit szülővárosában, majd a polgári felső tagozatát Zebegényben végezte el. Itt szerzett kántortanítói képesítést, közvetlen utána a katonai szolgálat következett. Közbejött a II. világháború, így polgári hivatását nem gyakorolhatta. Erdélyben, Kolozsvárott volt katona, őrmesteri rangot szerzett. 1945-ben hadifogoly Ukrajnában, hazajövetele után (1946) Debrecenben lakott – ekkor már családjával. 1942. XI. 21-én kötött házasságot Szarvas Ilonával, két gyerekük született Debrecenben: Ilona (1943. IX. 28.) és János (1949. VII. 27.). A II. világháború után leszerelt, de eredeti foglalkozásában nem alkalmazták, így a debreceni Járműjavítóban lakatos segédmunkásként dolgozott. Esti iskolán könyvelői szakmai képesítést szerzett és 1950-ben a Nagylétai járásban, a Járási Hivatalban kapott munkát. Hivatali alkalmazottként 1951-56 között Nagylétán lakott családjával, majd a Nagylétai Járási Hivatal megszűnése után, Derecskére költöztek 1957-ben. Mezőgazdasági statisztikusként és könyvelőként dolgozott a derecskei Járási Hivatalban, a hivatal megszűnése után a helyi Petőfi Tsz-ben. Innen vonult nyugdíjba 1981-ben. Munkájában rendkívül precíz, példásan rendszerető ember volt. Család-munka-sakk, életének ez volt szentháromsága. Szerény, inkább visszahúzódó, de mindig igazságot kereső úriember volt, természet adta pedagógiai képességekkel megáldva. Mivel tanítói pályára nem juthatott, a sakkjátékban és sakk-köri oktatásban kompenzálta magát. Politikai feladatot, pártmunkát soha nem vállalt, szigorúan a civil-polgári értékeket vallotta magáénak, és ezt adta át családjában és az általa teremtett szűkebb sakk és baráti körökben. Sakkjátékkal még iskolai éveiben ismerkedett meg, ez a szenvedélye végigkísérte egész életen át. Versenyzőként I. osztályú minősítést szerzett, versenybíróként pedig II. osztályút. Igazi területe, a csapatszervezés és a fiatalok oktatása volt. Mozgalmas élete során – ahol élt és dolgozott – Debrecen, Nagyléta, Derecske, majd Hévíz – mindenhol megszervezte a helyi sakkéletet. A nehéz ötvenes években a nagylétai járás sakkozóiból ő alakított versenyzői csapatot, egyúttal jó barátságba került velük életük végéig. Életének három évtizedét Derecskén töltötte, és a derecskei sakk-kör megalakítása és hosszú ideig életben tartása az ő nevéhez fűződik. Az iskolai sakk-kört 1961-ben vette át Magyary Árpádtól. Sakknaplójában így ír erről: „Nagy örömmel és nagy reménnyel vettem át a sakk-szakkör vezetését, mert a gyerekeket szeretem és a sakkjátékot is kedvelem.” Húsz éven át oktatta, nevelte tanította a derecskei ifjúságot a sakkjáték szeretetére. Iskolás tanítványai közül többen eljutottak a kisdobos és úttörő országos döntőbe, Csillebércre, Zánkára. Családjában felesége és fia is sakkozott, megyei spartakiádokon több mint 20 éven át részt vett családja is. A sakk igazi szenvedélyét mutatja, hogy nála sakk-foglalkozások „időtlenek” voltak. Abban az időben ismeretlen volt az egy vagy kétórai sakk-köri foglalkozás. Ha a kultúrház vagy úttörőház este 10 órakor bezárt, néhány sakkozóval még átment a Járási Hivatalba és éjjel kettőig sakkoztak! 1962-ben az ő munkájának köszönhető a derecskei sakk-kör megalakítása. Derecskének ettől fogva van megyei sakkcsapata, minden évben szervez helyi, egyéni és csapatversenyeket, járási, megyei versenyeken ott találjuk a derecskei versenyzőket. 1979-ben a Petőfi TSZ SE veszi át a sakk-kört, 1981-ig csapatvezető és oktató ez évben 68 évesen vonul vissza a munkától és a sakktól is. Sok évtizedes munkáját igen szerény oklevéldíjazással ismeri el a városi és megyei sakkvezetőség. Nyugdíjas éveiben is sakk-köri tag, újságok, sakklapok rejtvényeit rendszeresen megfejti és több díjat nyer. 1985-ben lányához költöznek Alsópáhokra. Itt is sakk-köri tag és versenyző a Hévíz megyei sakkcsapatában 80 éves koráig. János fia is évekig versenyez a helyi sakk-körben, majd az unoka Bun Tibor kezdi meg sakkpályafutását egészen fiatalon. Utolsó éveiben betegsége legyűri és 1996. XII. 8-án hunyt el Alsópáhokon. Felesége 2004 XII. 2-án halt meg, mindketten a Keszthelyi temetőben lettek eltemetve. Hajdúszoboszló szülötte, Derecske sakk körének megalapítója, a hajdúvárosoktól távol alussza örök álmát. A derecskei sakk-kör 2006 szeptemberében a nevét viselő emlékverseny-sorozatot indított a család támogatásával. Legyen ez minden évben egy szál virág – a megemlékezés virága – sírjukon a derecskei fiatal sakkozóktól.

Összeállította: Szilágyi Sándor és ifj. Balla János