Csak a sikerre vágysz, a kudarcot kerülnéd 
de kudarc nélkül nem ismerheted meg a siker igazán édes ízét.

(Élet)Utadat végig kell járnod s neked kell kibogoznod a színek
gubancából a rózsaszínt, a keserű és sós ízek között megtalálnod
az édest, s a hideg, rideg, vagy épp perzselő világban rálelned
a simogató meleg fuvallatokra.

Ha egyből a trónra helyezed sejhajod, az Út hol marad Barátom,
hová lesz a mese varázsa a szegény ember viskóból induló
s a királyleány kegyét elnyerő legkisebb fiáról.

Nem a trón a lényeg Barátocskám, hanem az Út,
 a küzdelem, az akarás, a szorgalom, az igyekezet.
A ráismerés arra, hogy az erőset minden előre viszi,
 a kudarc ugyan úgy, mint a siker.
A siker növeli akarását, a kudarc fokozza elszántságát.
Génjeid bányáiban rejlő talentumod
csak ekként hozhatod felszínre.
A gyengét minden elenyészti, a siker kényelmesíti, elégedetté,
punnyadtá, pökhendivé teszi,
a kudarc kedvét szegi, hátrálásra bírja.
Anyja szoknyája alját, meleg karját, Apja erős kezét keresi,
miközben észre sem veszi, feladja önmagát, célját,
magába vetett hitét.

Kilátott már olyan hegymászót, akin nem volt horzsolás,
olyan vándort kinek lábát nem törte fel a cipő,
s olyan mester, vagy parasztembert, kinek kezén nem volt
víz, vagy vérhólyag.

Kedves Édesanya és Édesapa, éppen ezért kérlek Titeket arra,
hogy ne mentsétek meg gyermekeiteket feladataiktól,
mert nem mentés az, hanem megfosztás az úton-járás élményétől,
attól az élménytől, ami a gyermeket Emberré emeli.
Az Útnak dolga van a gyermekeddel,
a gyermeknek dolga van az Úttal,
hagyjátok,
hadd rendezzék egymással közös dolgaikat.