A sors üldözöttje volt, mégis mert szeretni, s ha sakkban egy szép kombival nyertem ellene, mosolyogva, jó szívvel biztatott.

- Ugye Ti is nap mint nap tapasztaljátok

mily kevés az ilyen Ember a 7milliárdból -

A legkedvesebb, legsegítőbb és a legönzetlenebb "tanítóm" volt.

Szilágyi Sanyi barátomnak gyakran fölemlegetem.

Nem hal meg az, ki valaki szívében él!

Költő volt, lírai lélekkel megáldva. Ismerjétek meg egy szonettjét.

Mint ahogy szép, holt gyermekét,
a sírbul is kiásná anyja,
hogy színnek, hangnak viszaadja,
úgy hajlok, mozdulok feléd...

Ó földnek, csöndnek súlya rajtad,
szemed merev, mint szobroké,
színeket én szórok belé,
s lehelletemtül nyíljon ajkad...

és sírjából a hallgatásnak,
véres körmökkel is kiáslak,
viszlek, ragadlak, fénybe, fel...

és én legyek, ki felemel,
hogy élj, magadért, magamért is,
veszendő, gyászos lelkemért is...

Pákozdy Ferenc: ÖT SZONETT IV.