Útra keltek a sakklovagok, - egy idősb, két tejfölös-szájú és egy pelyhedző-szakállú,

 oda, ahol a színeket tűvel és cérnával kötik csokorba ügyes kezű asszonyok -

hogy lovagi erényeik egyikének meglétéről bizonyságot tegyenek.

(Remélem, semmi újat nem mondok azzal Nektek, hogy a sakk a lovagi erények egyike /volt/.)

A mezőkövesdi Matyó kupán mindannyian becsülettel küzdöttek.

A kicsik, mesterek, nemzetközi és nagymesterek között sündörögtek.

Egyikőjük ellenfélül is kapott egyet, nevezetesen Szurovszky Elek bácsit,

ki, miután győztesen tápászkodott fel az asztal mellől azt kérdezte Ádámkától:

„Kislovag, a kardodat hol hagytad?” J

Kérdésére én válaszoltam:

„Meglásd Elek, ez a gyerek két-három év múlva meghúzogatja a szakálladat.”

Az eredmények:

 Németi Kornél 8/4.5

Várakozáson felüli eredmény, mesterjelölti skalppal!

Tamás Ádám Kolos 8/1

Varga Bálint 8/1.5

Balogh Sándor 8/7

Szokásos eredmény tábladíjjal, mesterveréssel.

Tóth József sakkmester volt az áldozat.

Visszafelé, oldva a stresszt, erősítendő összetartozásunk, vadludak, vadkacsák és galambok társaságában jégkrémet és "túrbórudit" nyalakodtunk a poroszlói, Tisza-tó melletti Fűzfa panzióban, azután a lovak közé csaptunk, hazáig meg sem álltunk, átsuhantunk a híres-neves délibábos Hortobágyon.