Amikor állást értékelünk, még nem a lépéseket keressük. Áttekintjük  „anyagi helyzetünket”,  a tiszt urak  elhelyezkedését, a királyok biztonságát, támadhatóságát, a gyalogszerkezetet, hány szigetből áll, van-e szabad, távoli-szabad, izolált, dupla, vagy, hátramaradt gyalog az állásban. Vannak e védtelen, támadható figurák, gyenge pontok. Milyen jellegű az állás, zárt vagy nyílt, ettől is függ a könnyűtisztek fel vagy leértékelése. A lovak általában a zárt állásokat, a "beállós", gyaloggal nem támadható pontokat kedvelik, míg a futóknak nagy a szabadságvágya, átlók nélkül mit sem érnek. A bástyáknak nyílt vonalak és sorok kellenek, a vezérnek mind az, ami a bástyának és a futónak.
Szemügyre vesszük a legjobban és a legrosszabbul álló tiszteket, az ellenfél legjobban álló tisztjét igyekszünk lecserélni, a mienket megőrizni. Megállapítjuk, mely tisztek helyzetén kellene javítani. Feltérképezzük a pont és a mezőgyengeségeket.
Csak ezután veszi kezdetét a tervkészítés. A terv olyan, mint gyöngyöknek az aranyszál, amire felfűzheted a lépéseket.
Előbb legyen terved, tudd, mit akarsz, mire játszol, hol kezdeményezhetsz, vagy épp védekezésre kényszerülsz.

A kezdő sakkozótól, nem csak a lépéstanulótól, nem várhatjuk el azt, hogy állást értékeljen, tervet készítsen, lépéssorrendben gondolkozzon.
Őt előbb a sakkjáték szabályaira, tábla és figura ismeretre, a különleges lépésekre, majd” látni” és biztonsággal lépni tanítjuk meg.  A táblán való könnyed eligazodás után az érdemibb munka felé vesszük az irányt. A fokozatosság elvét betartva a sakkjáték belső törvényszerűségeivel, paneljeivel, logikájával ismerkedünk.