A IV. Asztalos Lajos emlékverseny végeredménye (játszmaszám, nyert, döntetlen, vereség, pont, %, Berger-Sonneborg):

A verseny győztese Haág Ervin, a 2. fordulóban Szuetyin ellen vesztett, s ez úgy látszik megnövelte harci szellemét: a 6. fordulótól már az élre állt és holtversenyben végig vezette a versenyt, végül jobb Berger-Sonneborg értékével ő lett a verseny győztese, fél ponttal többet szerzett az előírt nemzetközi nagymesternormánál is. A FIDE-kongresszus (Szófia szeptember 16-21.) nagy vita után elfogadta a normateljesítést és megkapta a nemzetközi mesteri címet! Boleszlavszkij kényelmesen versenyzett, csak a 9. fordulóban került holtversenybe Haággal, egyedül ő maradt veretlen, nagymester normáját tudta igazolni és ő lett a II. díjas. Padevszki csak az utolsó fordulóban csúszott le a negyedik helyre vereségével. A 3. helyre nemzetközi mesteri norma teljesítésével így Szuetyin futott be. Pogáts óvatos versenyzéssel teljesítette 2. nemzetközi mesteri normáját, de neki nem volt szerencséje… A szófiai FIDE kongresszuson derült ki, hogy az első normája (Oberhausen EB Csb.) hiányos, így nem kaphatta meg a címet. Barcza nagymesterünk „hazai” szereplése nem sikerült. Réthy a Napló értékelő cikkében (1961. augusztus 6.) így összegzi: ”a verseny kellemetlen meglepetése a 6. helyezése és néha bizonytalan játéka magán viselte még az oberhauseni Európa-bajnokság fáradtságát! Valószínűleg a régi debreceni emlékek és ismerősök is károsan befolyásolták teljesítőképességét!” A legnagyobb érdeklődés természetesen a két debreceni versenyző felé irányult. Bánfalvi szereplése igazi – és kellemes – meglepetés volt. Az első fordulóban legyőzte Ciocalteát sötéttel jól előkészített változatával, négy forduló után holtversenyben az első helyen állt, nagy esélye volt a nemzetközi mesteri cím elérésére! Az 5. fordulóban 90 lépésben veszített Szily ellen – s ahogy Barcza szellemesen fogalmazott – a kimerítő küzdelem mindkettőjüket tönkretette. A verseny második felében kijött rajtuk a fáradtság és gyengébben játszottak. Bánfalvinak kiforrott mesterjátéka volt a meglepetés. Kiderült, hogy levelező mesterünk elméletileg kitűnően felkészült, megnyitásai gondosan elő voltak készítve, de technikailag nem mindig tudta előnyét érvényesíteni. Tábla mellett mesteri címe nem sokáig váratott magára- 1963-ban megszerezte. Filep Tibor fiatal mesterünktől sokat vártak, eredménye és játéka csalódást keltett. Az előkészített megnyitásai nem sikerültek. Az első fordulóban sötéttel Paoli dr. ellen a francia védelemben jó pozícióba került, de rosszul értékelte állását és vesztett. A sikertelenség fő oka azonban sötéttel a királyindiai védelem szerencsétlen alkalmazása volt. Lokvenc és Fazekas elleni vesztését már nem tudta ellensúlyozni, csak világossal volt eredményes (világos partijainak eredménye: +1 =5 -0!). Az erős versenynek rövidesen hasznát vette: augusztusban a magyar bajnokság középdöntőjéből magabiztosan került be a döntőbe. Három fordulónként szabadnapokat iktatott be a rendezőség, amelyen gondoskodott, hogy Debrecent és környékét jobban megismerjék és kellemesen érezzék magukat a versenyzők. Az első szabadnapot Hajdúszoboszlón és a Hortobágyon töltötték a versenyzők, ez teljesen kötetlen program volt. A második szabadnap „protokolláris” volt. Az Egyetemen, a BIOGAL-ban, és a Napló szerkesztőségben ismerkedhettek meg az intézményi munkával. Az Egyetemen dr. Rapcsák András rektor (1914-1993), dr. Szarvas Pál professzor (1910-1986) és Réthy Antal – mindannyian lelkes támogatói a sakknak és a versenynek – fogadták őket. A BIOGAL-ban az igazgató, Patkovszky Imre – még ekkor sakkversenyző is – kalauzolta őket a gyárban. Harmadik napon szimultánokat adtak három helyen: a Debreceni Ruhagyárban (Domb u. 3-5.) Szuetyin, eredménye: +17 =3 -0, Máthé László, Csomós József és Tálas Gyula értek el ellene döntetlent. A Debreceni Egyetemen Paoli dr. +13 =1 -3 eredménnyel zárt, legyőzték: dr. Kántor Sándor, Lakatos és id. Kerezsi, remizett: F.Nagy. Berettyóújfaluban Boleszlavszkij +20 =0 -1 eredményt ért el, egyedül Cs.Kiss Sándor ellen vesztett. A sajtó megkülönböztetett figyelmet szánt a versenynek,elsősorban a helyi sajtó, a Napló. Az előkészületekről, beszámolt már áprilistól, Filep mester sakkrovatban bemutatta a 14 résztvevőt életrajzzal és játszmával. Alapvetően új, és figyelemfelkeltő volt, jól szolgálta a sakk propagandáját. A verseny ideje alatt naponta jelent meg részletes tudósítás több ízben fényképpel. A Népsport szintén naponta követte a versenyt és értékelte a játékosok teljesítményét. A Magyar Sakkélet 1961 augusztusi számában Barcza Gedeon négy oldalas beszámolót írt a versenyről. Később több ország sakklapjában is méltatást kapott a versenyünk. Az emlékverseny ideje alatt egy helyi csillagszerző versenyt is rendezett a Hajdú-Bihar megyei Sakkszövetség a BIOGAL és az Egyetem támogatásával. Végeredménye: 1-3. Sipos László (DEAC), Munkácsy Mihály (BEAC), Kovács Aladár (Ózd) 8-8 pont, 4. Csáki Endre (BEAC) 7, 5. Sipos Ferenc (Debreceni Vörös Meteor) 5,5,  6. dr. Kántor Sándor (DEAC) 5, 7-8. Daróczy Zoltán (DEAC), dr. Szarvas Pál (DEAC) 4,5-4,5, 9-11. dr. Szolnoki Zoltán (Hajdúböszörmény), Virág (Kecskemét), Ványai (BEAC) 4-4, 12. Nagy (Kecskemét) 3,5 pont. A nemzetközi verseny költségvetését a korábbi Asztalos Lajos emlékversenyeken is alkalmazott szabályok szerint állították össze, ennek anyagi terhét Debrecen városa az ünnepi évforduló költségei között számolta el. Teljes költsége 50.420.- Ft volt, ezzel szemben csak 4.430 Ft bevétellel számoltak. Érdemes – 50 év távlatából – megnézni a kiadások összetételét, mert valójában ez mutatja a valós árviszonyo