IN MEMORIAM.

FÉLEGYHÁZI LÁSZLÓ FIDE mester.

1966.02.21. Nyíregyháza – 2010.10.24. Debrecen.

 

 

 

„Súlyos játszma, az életünk a tét,

S nem kaptunk – bár egy szemernyi – esélyt.

Egynéhány év, vagy csak pár pillanat,

S nincs védelem, kíméletlen a matt.”

(Horváth Ferenc)

 

 

Élete végig a cívisvároshoz kötődött, de mégsem Debrecenben született. Szülei néhány évig a nyírségi megyeszékhelyen éltek, ekkor született László fiuk. A család e rövid kitérőt követően mindvégig a „szabadság őrvárosában” élt. Apja, Félegyházi Tamás (1936-2002) főorvos volt, és amatőr sakkversenyző, a DEAC játékosa, mesterjelölt minősítést szerzett. Fia a Kardos utcai Általános Iskolába járt, ebben az időszakban ismerkedett meg apja által a sakkjátékkal, később, mint kiderült komolyabb érdeklődést mutatott e szellemi sport iránt.

A tinédzser fiú tehetségére Kántor Sándor dr. a DEAC játékosa és ifik edzője figyelt fel, és hamarosan leigazolta az egyetemi csapathoz. A Fazekas Mihály Gimnázium tanulójaként már a sakkjáték lett fő „tantárgya”. Ekkor kezdte el élete végéig tartó sakkjátszmáját… Az első nagy sikerét 1982-ben Budapesten az országos középiskolai sakkcsapatbajnokság döntőjében érte el. A Félegyházi, Ballai, Borsavölgyi, Fekete, Szabó összeállítású csapat megnyerte az országos döntőt. (Csarkó tanár úr csapatából – az első három versenyző FIDE mesteri címet szerzett a 90-es években!), ekkor a gimnáziumban Csarkó Tibor tanár, mesterjelölt játékos és edző vezette ekkor az iskolai sakk-kört.

Az országos sakkcsapatbajnokságban a DUSE együttesében az ifjúsági táblákon szerepel, 1982-ben és 1984-ben az OB I-ben, 1983-ban az OB II-ben, 50 %-os eredményt ért el. Középiskolásként, szabályokat nehezen viselő „villoni deák” volt, mesterjelölt játékosként nem vett nyakába „zablát és igát” – tudásszomja csak a sakkjátékra koncentrálódott. 1985 őszétől katonai szolgálatát tölti, a Tapolcai Honvéd Mereszjev SE igazolt versenyzőjeként. A sorkatonai szolgálata idején játszott 1986 szeptemberében a debreceni I. Barnevál Kupán. Ekkor a fiatal mesterjelölt játékos „berobban” a nemzetközi sakkéletbe, a 40 fős, erős nemzetközi mesterekkel tűzdelt mezőnyben 4-7. helyen végez a 11 forduló alatt szerzett 7 pontjával, holtversenyben Tolnai Tibor, Horváth Tamás, Orgován Sándor nemzetközi mesterekkel. 1986-ban aranyjelvényes ifjúsági sportoló, következő évben megkapja a FIDE-mesteri címet. A Honvéd Mereszjev SE, állandó játékosa a 13-14 táblán. Leszerelését követően már profi játékosként tér vissza Debrecenbe a DUSE OB I-es csapatába, ahol középtáblákon (5-7) játszik. Teljesítménye három idényben (pont/mérkőzés): 1987-ben: 5,5/12, 1988-ban: 7/13, 1989-ben: 6/13.

Debrecen városbajnokságain ő az „örök második”. 1983-ban Ballai Zsolt mögött második 11 játszmából 7,5 ponttal, majd még háromszor „ismételte” meg ezt a helyezést. 1984-ben dr. Kántor Sándor, 1989-ben Deák Sándor, majd 1990-ben Forgács József előzte meg (1989-ben holtversenyben Forgáccsal 7-7 ponttal, 1990-ben 5 ponttal ötös holtverseny alakult ki a második helyen). Első helyen – ekkor hármas holtverseny alakult ki - az 1993-as Mikrometál Kupa versenyén ért el: 1-3. Lengyel Ferenc, Félegyházi László, Máté László, 7,5/10. Bucholz értékszámítás alapján itt is 2. helyezett volt…

1987-től, mesterversenyek, hazai és nemzetközi versenyek, nyílt versenyek, rapid és villámversenyek, computer-versenyek során vesz részt a csapatversenyei mellett. Élete véget nem érő sakkozás, utazás, 23 év alatt kétszáznál is több versenyen vett részt. Nemzetközi nyílt versenyeken és FIDE mesterversenyein ugyan kevés első díjat nyer, de sok versenyen a díjazottak között végzett. ÉLŐ pontszáma tartósan 2300 felett van (ez évben is a FIDE listán 2313-al szerepel). Versenyei közül kiemelhető az 1991-ben Sárospatakon a Zemplén rapid kupán elért első helye 116 versenyző között. Ugyanebben az évben első a derecskei DELTA-kupán (9 forduló) 8 ponttal. Leggyakrabban, Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Nyíregyháza, Gyula, Gyöngyös, Sárospatak, Eger versenyein játszott. A 24 éves sikerorientált ifjú 1990-ben sakkpályafutását igencsak lényegesen befolyásoló döntést hozott. A Debreceni Banevál SE országos bajnokság első osztályában szereplő csapatából a megyei osztályban induló Derecske csapatához igazol játékosnak és edzőnek. Érezhetően nem találja helyét, az extravagáns és egyre inkább művészi allűröket felvevő ifjú, amely tulajdonságokat feltehetően Félegyházi László, (1907-1986) Munkácsy-díjas festőművész nagyapjától örökölhette. Egy évtizedig – 1999-ig - sakkozik Derecske csapatának első táblásaként csapatával 1992-93-tól az NB II-ben játszik a csapat, egy idényben – 1996-97-ben – az NB I/B-ben is szerepeltek.

Az első táblán elért kitűnő eredményeiből kiemelkedik három idénybeli teljesítménye, 1993-94-ben 13-ból 10, 1997-98-ban 10-ből 8 pont, majd derecskei utolsó évében 1998-99-ben 10 fordulón át 100 %-os! 10 pont(!) az utolsó partiját veszíti el csupán. Eredményei úgy vélem rámutatnak, hogy az első osztályban kellett volna megméretni magát, de már erre nem adódott több esély az életében. 2000-2005 között egy osztállyal feljebb a Gyöngyös NB I/B-s csapatában játszik, 4, 3, 2, majd 2004-05-ben az első táblán. Élő pontszáma itt 2358-ra emelkedett. Két évre, Debrecenbe igazol a TEVA OB I/B-s csapatába, ahol a 2005-06-ban a  4-5 táblán 8-ból 5, 2006-07-ben a 7-8 táblán 11-ből 9 pontot ér el. 2007-ben átigazol az NB II-es DEAC csapatához, két idényben (2007-08 és 2008-09) a 2.táblán harcol, jó eredménnyel (teljesítménye 8/10, ill. 6,5/9 pont).

Ebben az évtizedben már – „Adys életmódja” – aláássa szervezetét, betegségei miatt kevesebbet tud versenyezni. Magánéletéről jó ismerői is alig tudnak, míg mi – akik kevésbé ismerhettük – annyit jegyzünk meg tárgyilagosan, hogy nem volt egy szerény, visszahúzódó egyéniség.

2009-10 évben a Debreceni Betű NB II-es csapatának első táblása lesz és 9 játszmából 6,5 pontot ér el. Az új 2010/11-es szezont is itt kezdi el, az első három játszmából 2,5 pontot szerzett, és 2010. október 24-én a Hajdúböszörmény elleni csapatmérkőzésen élete utolsó játszmájában vereséget szenved. Aznap éjjel – mindannyiunk megdöbbenésére – meghalt életének 45. évében…-.

Játékstílusát – mint életstílusát is – maga formálta ki már egészen korán, beleszólást nem tűrően és egyénien. Edzők hatását játékán nem igazán vehetjük észre. Megnyitásait mindkét színnel kedvének megfelelően alakította ki, ismert változatokat, elméleteket kerülte. Ereje a taktikus, kombinatív játék volt, világossal mindig d4-et nyitott és átment a királyfianchetto felállásba. Meglepő volt, hogy pozíciósan, türelmesen játszott egészen addig, míg lehetősége nem adódott kombinációs úton maga javára fordítani a játszmát. Sötéttel e4-re a szicíliai védelem sárkány változatát játszotta, saját kidolgozásában „hosszan elemezte és csalta bele ellenfeleit” – figura előnyt is felkínálva – az általa nyerőnek ítélt változatokba. Megnyitáselmélettel, könyvekkel nem bíbelődött, saját erejére és fantáziájára támaszkodott. A sárkány védelemmel briliáns győzelmeket aratott, kár hogy írásban nem sok maradt meg ezekből. Játszmáit nem őrizte meg, utólagos elemzésére nem fektetett nagy hangsúlyt. Mindig előre tekintett, és mindig új harcra készült, és… így is hagyott itt bennünket. Rejtélyesen, váratlanul úgy ahogy hírneves költőnk megénekelte:

 

…”S már látom, mint kap paripára,

Vállamra üt, nagyot nevet

S viszik tovább a táltosával

Pogány dalok, víg hajnalok

Boszorkányos, forró szelek.”

 

 

 

Sáránd, 2010. október végén. – Szilágyi Sándor