Valamikor rég, amikor még Kréta szigetén és a Krím félszigeten éltem röpke életem töredék pillanatait, hacsak tehettem az alkony közeledtével lejártam a partra, s családtagjaik közt elvegyülten vártam én is a tengerről zsákmánnyal hazatérő halászokat.
Délelőtti sétáim során láttam hogyan foltozgatják a sok-sok merítéstől megfáradt hálóikat. A hálón a lukakat a menekülő halak ejtették.
A többség viszont a megszaggatott hálóban maradt, sőt menekülési próbálkozása során végleg belegabalyodott…
Van ez így a sakkban is, ott a luk, de nem vesszük észre, s ha már belegabalyodtunk, akkor vége…
Ezen a hálón, azaz ebben az állásban van e luk, és hogyan gabalyodunk végleg bele, erről mesélj nekem.
A világos evező van a kezedben.