Ahogy haladunk kifelé a szeretet ünnepfolyamából, az év végi ihaj-csuhaj felé, mi is témát váltunk.

Mi (sakkozók) mindig a realitás talaján állunk, (legalábbis a sakkpartiban) ha mégsem, akkor rögtön megbukunk, játszmát vesztünk. Ez a játék megköveteli, hogy azt adjuk ami bennünk van. Ebben a játékban hamar lelepleződik az, aki csak többet mutat.

Mert ugye a "való világban" sem képzelhetjük azt, hogy Karácsonyra összegyűlik a szeretet ér, s hatalmas tóvá duzzad, amiben úszkálhatunk, fürödhetünk. Mi tudjuk, nem több a szeretet most sem, mint máskor. A látszat, a nagy kupac ajándék, ellentmondani látszik, de az csak a felszín, hisz hogyan tudna többet adni az, akiben a hétköznapokon alig van szeretetérzés.

Szeretni ekkor is az fog, aki a hétköznapokon is szeret.

A Riska tehén sem ad több tejet ünnep idején, de még a csapból sem fog víz helyett tej, bor, sör folyni.

S a nagy arcoskodás évvégével tovább folytatódik, vannak akik - hogy leplezzék valós helyzetüket - még hitelt is vesznek fel, hogy a gazdagság, a bőség látszatát keltsék barátaik előtt.

Vajon milyen barátságok ezek, ahol hemzsegnek a hazug elemek?

Mielőtt még mélyebb analízis alá vetnénk az ünneppszichózist térjünk vissza a sakkra.

Jöjjenek hát az újabb, megmérettetést jelentő, fejlődéseteket elősegítő feladatok.

Mind a három állásban világos kezd. Jegyezd le a nyerés útját, s ismerd fel az alkalmazott motívumot.