Mottó: Akinek nem inge, ne vegye magára, akinek inge, az pedig viselje!

Diákolimpia volt tegnap, azaz január 14-én szombaton Hajdú-Bihar megye székhelyén, Debrecenben.

A sakkozó gyerekek egyéni diákolimpiája,

vagy inkább még sem az volt,

hanem szégyennap.

Szégyennapja azoknak, akik címekben, rangokban páváskodnak, pöffeszkednek, de a vele járó feladatoknak eleget nem tesznek.

Szégyennapja a diákszövetség vezetőinek, s mind azoknak, akiknek kötelessége lett volna, a gyermekek örömére lebonyolítani ezt a „rangos” versenyt, akiknek kötelessége lett volna tudatni a gyermekekkel és szüleikkel mikor és hol lesz a verseny, kik a résztvevők. Ma, amikor minden szervezetnek honlapja, blogja van, talán nem lett volna megerőltető fáradtság kirakni oda az időpontokat, a versenykiírást.

Szégyennapja január 14 mind azon tanároknak, iskolaigazgatóknak, akik számára a fizetésük, s önmaguk a fontosabbak a gyermekeknél. Nos, ezek után hívatásról nekem ezek a személyek ne beszéljenek, mert legfeljebb szakma az amit ők gyakorolnak, de ahogy csináljak, az még szakmaként is satnya.