Debrecen városbajnoki döntő 1961. XII.8.-1962. I. 19.

Két fiatal versengése az első helyért!

A bajnokság rosszul kezdődött. A nyitófordulón 5 (!) játékos nem jelent meg így csonkafordulóval indultak. Rangját vesztett bajnokság írta a helyi lap december 22-i számában. Valóban az volt ha megnézzük hogy a város élversenyzői közül nem indultak el : Filep Tibor mester, Bánfalvi, Daróczy S. és Zoltán, Pákozdy F., Kovács T., Réthy mesterjelöltek és elődöntőn jogosultságot szerzett Félegyházi Tamás, és Balogh (DMTE). Verseny közben kiderült hogy a „Szárnyaskerék” (így nevezték a vasutas kör klubhelyiségét, ma az épület már nincs meg a Petőfi tér és Barna utca sarkán új épület áll) könyvtárszobája szűknek bizonyult. Az elmaradt játszmák pótlása miatt 42 napig tartott (!) játékidő hétfő, szerda, pénteki napokon volt délután 6-10 óra között.

A bajnokságon így lehetőséget kapott három fiatal, akik jó játékkal fölényes elsőséggel igazolták tehetségüket. Kezdetben együtt haladt az élen Kovács Z., és Lajos, Nagy Béla. Kovács Lajos egy ponttal leszakadt, de 3. helyen volt egészen január 5-ig. Nagy Béla - aki az 1961. évi hágai ifi világbajnokságon 9. helyen végzett – hatalmas tempót diktált, 7. fordulóig 100 %-os volt!

Ekkor került szembe Kovács Zoltánnal – ali fél pont hátrányban követte – és a mindent eldöntő játszmát a 18 éves diák Kovács Z. nyerte meg! Egyikük sem engedhette meg hogy hibázzanak, így hihetetlen magas százalékkal utasították maguk mögé – 4 pont előnnyel – a teljes mezőnyt! Játékuk szinvonalát az is jelzi hogy a Magyar Sakkéletben Barcza Gedeon elemzéssel közli játszmájukat, városbajnoki versenyről, ez kiemelt rang a mesterjátszmák között! (A játszmát blogunk rovatában egyidejűleg megnézhetitek.).

Kovács Lajos az utolsó három játszmáját elveszítette, így maradt le a dobogóról. Filep Tibor a bajnokságról írott krónikájában pontosan jellemzi : „Kitünő kombinációs kézséggel rendelkezik, ha támadáshoz jut, a legjobbaknak is méltó ellenfele. Nagy tehetség, sajnos nem szorgalmas(!!) megnyitáselméleti ismeretei nagyon hiányosak…

Az élet visszaigazolta : Lajos  nem javította ki ezeket a hibáit, így „csak” mesteri címet szerzett. Nagy Béla a matematikusi pálya mellett döntött, az Egyetem elvégzése után Budapestre került, nem versenyzett tovább, a Budapesti Műszaki Egyetemen sikeres pályát futott be, ma már nyugalmazott egyetemi tanár. Kovács Zoltán, mesteri címett szerzett 1963-ban, de ő is civilpályán maradt, orvos lett…

Az idősebb nemzedék versenyzői külön versenyt vívtak egymás között a helyezésekért. Életútjuk az elmúlt fél évszázadban befejeződött, a sakktörténelmünk ebben legalább őrízze emléküket : Dr. Szarvas Pál (1910-1986), Dr. Bocskor József (1913-1973), Dr. Viszokay Kászló (1918-1984), Halász József (1938-1999), Nagy Sándor (1911-1996), Halász Lajos (1897-1977), Csomós József (1921-1991). A két győztesről már említés történt, még ketten – remélhetőleg sokáig – velünk vannak Sőreghy János 73. évesen, Sipos Ferenc 93 évesen – igazolva nekünk blogvezetőnk nagybecsű költőjének mély életelvét :

„minden elmélet szürke,

de zöld az élet aranyfája”…

2012. január Bodóháza                                                                     SziS