Matt egy lépésben.

Sok ismerősöm visszahőkölt a sakktanítástól. Úgy gondolta, hogy ha leül gyerkőcével, unokájával sakkozni, akkor ezt a játékot, játékközben játszva megtanulja a gyermek.  Ehelyett, a gyermek elutasítja a sakkot és az egyszerűbb társasjátékot és a kártyázást választja. Azokat, amikhez nem kell, vagyis kevés ész is elegendő, azaz olyan területre vágyik, ami nem követel elmélyült gondolkodást, hosszantartó gondolkodást, ahol a szerencse fájáról zsanna-mannaként hullik elé a siker.

Mert bizony ez a játék nem nélkülözheti a gondolkodást, ebben nem repít a siker felé a szerencse szárnya. A gondolkodást említettem. Igen, gondolkozni is meg kell tanulni, ez is lépésről-lépésre megy. A ma-született gyermek sem indul egyből futóversenyen. Előbb mászik, majd nehezen járni kezd, s ezernyi földre huppanás után lesz csupán biztos a járása, fejlődik ki egyensúlyérzéke, erősödnek meg izmai, ízületei, amik együttműködése teszi lehetővé a futást.

A járásra, futásra sokféle módon ösztönösen is ösztökéljük gyermekünket, egy mosollyal, biztató szóval és simogatással ismerjük el erőfeszítéseit. De hogyan biztassuk őt a gondolkozásra, hogyan miként motiváljuk a még mélyebb elmélkedésre. Az iskola is csak a memóriát tréningezi. Visszamondatja a tanultakat, "oszt ennyi". Gondolkodni ki és mikor tanítja meg gyermekünket.

Ugye kedves Szülő, Nagyszülő, van min elgondolkodni?

Pedig milyen jó lenne „látni”, hogy min gondolkozik gyermekünk, milyen következtetéseket von le.

Hogyan értékel helyzeteket, miként kívánja azokat megoldani. Mindeközben fejlődik ki jelleme, ami az értelem és érzelem egyvelege.

Hogyan vállal felelősséget, hogyan vállalja tetteit, s azok következményeit.

Jó lenne formálni, alakítani, de nem lehet gyurmázni ezzel az anyagfelettivel.

Követeléssel eltérítheted az „útjáról”, s nem az lesz soha, aki ő valójában, de opponálhat is veled, s követeléseddel még inkább a nem kívánt útra tereled. A példaadásod is kétesélyes, vagy követi, vagy elutasítja azt. Viszont itt van ez a játék, a neve: sakk, ez sok mindenre rávezeti, felelősségre, önállóságra, a tanulás, a tudás fontosságára, miközben gondolkodik, döntést hoz, s viseli, vagy élvezi annak következményeit.

Sok türelmet, sok tapintatott mind azoknak, akik elmét nyitogatnak!