Hűs ködös neszezéssel szitál a csend,

a mély és magas emberodvakban

hazugszavak morajlanak…

minden szó ígér,

mégis beválthatatlan

értéktelen záloglevél,

annyit ér, mint az ember

ebben az átutazó forgatagban…

s ha nincs fölötte

a szűz-fehér hó-paplan,

látod ahogy szennye

a földbe buggyan,

ahonnan előbuknak

a tavasz káprázatai,

hogy elhitessék veled

ez a világ így jó,

szép, igaz és kerek…