Elhúzod a szád, s azt mondod: nagydolog a fafigurák közötti összefüggést meglátni? Nem liheged-e ezt túl barátom? Én pedig azt mondom neked: aki ezt meglátja, az mást is meglát. Az meglátja azt is, hogy ha valaki a nép nevében szól és a maga hasznára gyúr.

Meglátja, hogy képviselői gyarapodnak, a nép pedig szegényedik. Látja, hogy a főkolomposok után rohanó nyáj, hogyan, s mekkorát koppant az unió szaharájában, észreveszi a leszerelt gyárak ezreit, a porig tiport ipart, s a feldolgozóipar nélkül árva mezőgazdaságot. Tudja, hogy kiknek miért volt erre szükségük.... és még sok minden mást tud, mert a gondolkodás képessége látóvá teszi. Hogy jó-e átlátni a csúsztatás, a selmaság vastagra szőtt hazugságfüggönyén? Mit mondhatnék erre a kérdésedre; Nem jó. Jobb burokban élni, nem szembesülni a valósággal. Mert a valóságnál nincs kegyetlenebb. A valóság egyik keblén az örömödet a másikon pedig a szenvedéseidet ringatja. Az első után még kapnál is, szeretnéd tudni mennyi és mily szépségű öröm vár rád, de a szenvedéseidtől, a kudarcodtól elfordulnál.

Ha már ennyit beszéltem, beszélj Te is, ne írd le a változatot, mondd el szavakban mi fog történni a táblán.

Itt is láthatod, győzelmet nem tudsz úgy elérni, hogy valaki a másik oldalon ne szenvedne vereséget!