“Hajnal de régen fürdetett.” 

Kedves Sanyi

Nem Rodostóból írok neked, csak a szülőfalumból hogy befejezzem a talán hosszúra nyúlt névnapi köszöntőt. Igyekszem árnyalni a képet hogy ne csupán a komor színeket lásd, elvégre névnapod alkalmából illene derűt sugárzónak is lenni. Nem olyan könnyű, hiszen  öt évtized után, éppen az elhagyott bányakerti temetőből próbállak vidítani (!?).Néhány új dolgot mondok el, vagy ajánlok figyelmedbe. Bizonyára régen nem jártál szülőfaludban. Ha vonattal indulsz el, a Nagykerekibe induló szerelvényre, most is a 11-es peronon szállhatsz fel. A 106-os vonalon már nem a gőzös jár, - a Siemens Desiro motorvonat légkondicionált kényelmes kocsijain utazhatol,- ülőhelyed is lesz, lehet hogy Nagykerekibe nem is utazik más… elfogytak az évek, elfogytak az utasok. Ne csodálkozz ha több helységen csak áthalad a néhány kocsit vivő mozdony.. Igy ha eléred Derecskét, a vásártéri megállóban ha meg is áll –a régi épület helyén csak romokat látsz.  Csúnya látvány... A vonatablakból messzire ellátsz már a széles pusztákon,- fákat, zöldellő mezőket már nem sokat veszel észre.. A Bányakertet is csupasznak látod,- az egykori titokzatos kincseshelyen, az új város alig  veszi észre az évtizedek tragédiáját – lekopott róla az ékezet….! A hidak is megkoptak, a Nagy-játszókertben a sápadt napsugarat ha  látod ne feledd: éget nagyon... Amikor elsuhan előtted a szülőfalum határa, még egy pillanatra láthatod hogy megérkezett a “Néma tavasz”. Igen így történt : Derecskére legalább egy évtizeddel korábban érkezett, mint Rachel Carson könyve… Már ötven (!) éve megírta,- mi talán ma sem olvassuk a “különös csendet “– és a madarak hol vannak? Járhatok már (évtizede vagy több?) a határban, nem szól már a pacsirta, nem húznak a kéklő égen fecskerajok, ritkán ragyog fel a szivárvány is, nem hallatszik a tücsökciripelés, elvétve látok gólyát, és hajnalonként alig hallani burukkoló gerlepárt… Langy esők sem jönnek, tócsáknak nyoma sincs…és a Kék-Kálló… 2003 forró nyarán a Kálló patak is kiszáradt, a vasúti híd alatt száraz lábbal sétálhattam…

“E napfény nyílott bennem lélekké/    a Kálló habja suttog örökké.”

Óh te szegény Tanka János, alig tíz éve váltál lélekké, és már a víz sem üditheti fel a fáradt  vándort… Ma  újra folyik a víz…

Van ennek a városnak azonban másik arca is, - amit gyakrabban láthatsz, hiszen a 47-es úton gyakran megfordulsz – a Főtér. Új épületek sorát láthatod,- iskola,óvoda, üzletek,-napról- napra gyarapodik szépül a büszke város. Kultúrális rendezvények, ünnepek színesítik itt az életet. Színjátszók, néptáncosok, énekesek lépnek fel nevesebb ünnepeken.Ha megállsz egy percre-  megérinthet egy rég hallott vagy már elfelejtett dal- ami itt csendül fel a legszebben szóló népi hangszer a citera kiséretében  “Réti virág, búzakoszorú.”   Nem a határban- mint ötven éve- hanem itt  a Főtéren. Itt hallod meg újra a  csalogány énekét- - mert él még az a legény  akinek éneke ma is lélekrezgetőn szárnyal párja  felé… Nincs már csalogány a határban de a nóta  még szól. Búzakoszorú?  Azt is itt találod meg … a kézműveseknél...  Csak itt, a kötött koszorút, mert a kék búzavirágot, pipacsot aligha találsz már a mezőn… Mert a néma tavaszt, néma nyár követi...

X         X         X         X         X

Ez “A város, ahol jó élni” – hirdeti a 2007-ben megjelent képeskönyve. Persze tudom hogy szóváteszed – az ünnepnapodon meg pláne jogos – hogy van ez, nem túl dicsekvő?  mi ez a nagyon cívis önérzetesség? Nem az én tisztem erre válaszolni, annál is inkább mivel korábban már jeleztem hogy büszkeség van itt bőven. Meg disznótor is, nagyon nagy (egyre nagyobb) ami itt már a kultúra szerves (!) része (L. Kultúra hete 2012). Elküldtem (2011. decemberben) neked, hogy mit írt erről a “kassai polgár" – éppen 70 éve: Most hát melyik város is a cívisebb: Debrecen vagy Derecske?

Nagyon halkan azt hozzáteszem : lehet egy kis gond a jó élettel, mert néhány igen makacs tény ezt nem támasztja alá.. Évről-évre (önkormányzati statisztika szerint is) csökkent a város lakossága, és egyre több fiatal vállal (kényszerűségből) munkát külföldön. Mindenkinek csak nem lehet olyan jó…

Hajajj “réti virág, búzakoszorú, nem vagyok én sose szomorú.”

X         X         X         X

Mielőtt türelmedet veszítenéd kitérek a sakkéletre is, hisz gyakran érdeklődsz főleg a sakk oktatásról. Már egy évtizede lesz hogy a Művelődési ház támogatásával működik a sakkiskola, Pardi Sándornak vannak ebben fő érdemei több mint két évtizede. A  megyei csapatot és az oktatást 2003 óta Tibor fiam vezeti. Balla János ifjúsági emléktorna már hagyománnyá vált, és örömmel láttam hogy a sakk-kör egykori játékosának Venczel Jánosnak  az unokája indított sport emlékversenyt. Ez évben 50 éves a derecskei Sakk-kör. Lehetne erre valami használható ötletem, de eddig nincs. Pedig kellene, annál is inkább mert a  sakk-kör első vezetője Magyari Árpád emlékversenye is 50 éve volt. Június 19-én lesz 50 éve hogy meghalt. Tanárom volt, engem nem tanitott sakkra…

X         X         X         X

A jó hírt levelem végére hagytam. Hogyan kerültem a bányakerti temetőbe, és miért  alkalom ez a köszöntőre?

Évekkel ezelőtt amikor “a tavasz jött a parttalan időben” és a vasárnap délutáni csendben bennem is dalolni kezdett egy név zenéje. Akkor jöttem át de én nem Aletta van der Maet nevét kerestem. Szilágyi ősök nyomát kerestem, egy dédanyáét akiről  “Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam elmúlt nevét már nem találom.” Mégis megtaláltam, nem az övét hanem dédapám (ő is Sándor 1817-1882) lányának a sírja még itt maradt a XIX. századból (1864-1924). Ott van azóta is mélyen elrejtve a sűrű orgonabokrok között. A múlt év végén két üzenet is elért hozzám.

A korábbi üzenet, oly későn  jutott el hozzám…

“Nem lesz itt egyszer semmi-semmi/ temetőárok, sem halom, de minden május hajnalon/  száz nárcisz-sziget elkezd zengni :”

A másik nemrég  tőled érkezett :

“Megyek én is, engem várnak/  Kékszemükből vakhit árad

Barna szemem meg-meg remeg /Szélbe szórja szégyenemet.”

A biztató hír neked,

hogy az a Szilágyi rokon aki itt nyugszik102 évet élt (1821-1924) és a bihari krónikás Osváth Pál családjához vezetnek a szálak. Egyszóval neked aki kitesz egy bihari emberszámot, jók az esélyeid. Jó egészségben 120 évig…

A “másik” Sándor

Utóirat : Amikor buszra szállok Derecske főterén, nem látom már a diáklányokat, ők sem engem. Igy megy ez, mert nekem évek óta olyan már Derecske “mint elhagyott templomban az utolsó ének.”

Ami elkísér, az a különös üzenet amit mostmár mindig fellapozhatok :

                                  “Szelek szárnyán angyal repül

                                   Rám múló idők súlya feszül

                                   Hova menjek, merre nézzek

                                   Itt is, ott is, kormos fények.

                                   Az alkonyat ellibeget

                                   Esély sikolt, reményt temet

                                   Alkonyodott, esteledett

                                   Hajnal de régen fürdetett.”