A dobogón,

és a Világkupára kijutottak között nincs magyar versenyző.

Legjobbjaink, a 26. helyre rangsorolt Berkes Ferenc a 24., míg a rangsorban 36. Balogh Csaba a 26. helyen végzett.

Nem tisztem versenyzőink teljesítményét elemezni. Beszúrom e posztba a táblázatokat, s döntse el a kedves látogató maga, kinek a teljesítményét tartja kevésnek, s kiét kiemelkedőnek.

Úgy vélem egy önmagára igényes, törekvő versenyző akkor lehet elégedett teljesítményével, ha a rajtpozíciójánál magasabb helyen végez, és élőpontot szerez.

Általánosságban, az élőpontszámtól 10 ponttal eltérés már rámutat arra, hogy jó-e az irány amerre halad a versenyző, a plusz előjel igazolja az út helyességét, a mínusz elgondolkodtat azon, hogy elég-e annyi munka, annyi ráfordítás amennyit végez jelenlegi szintjének megőrzéséhez, a továbblépéshez egyértelműen kevés.

Látni kell, hogy 2700 ponthoz közeledve már minden pontnak nagy becsülete van.

Olyan ez, mint a hegymászás, 6000 méterig szinte bárki feljuthat, de a 8000 méter feletti csúcsokat – azt a 14-et – már nagyon kevesen másszák meg.  A csúcs közeli méterek megtétele a legnehezebb.

Ezért másként, többre értékeljük a 2600, 2700 élőpontszám feletti pontgyűjtéseket, mint a 2400, 2500 élőponttal elért kasszírozást.

A blogon találkoztatok már a Triumvirátus tagjaival – Lékó Péterrel, Almási Zoltánnal, Polgár Judittal – most a nyomdokaikban járó, a pozícióikat veszélyeztető versenyzőinkkel ismerkedhettetek meg „képileg” is.

... és, hogy szép legyen a búcsú az Európa Bajnokságtól, az egyik sikeres és legszebb versenyzőnk "fényképének látásával" ajándékozlak meg titeket.