A tudás és a gondolkodás.

Sokat tud a gyerek, mondják. Kitűnő tanuló. Ez így igaz. Összefügg-e az elmében egy ideig rögzített, „folyton gyarapodó” – csak akkor, ha tanul - és fogyó – ez a folyamat állandó - adathalmaz és a gondolkodás. Azt tapasztalom, hogy a mi iskoláink elsősorban „összehordják” az elmébe a tudást.

Arra sincs ideje a feszített tanterv miatt a tanárnak, hogy a tanultakat többszöri ismétléssel, visszakérdezéssel rögzítse a gyermek agyában, ekként fejlesztve memóriáját.

 Így aztán az  a "könnyen jött - könnyen megy" sorsra jut.

A gondolkodás egy külön műfaj. Gondolkodni mindig kell(ene), míg az összehordott, gyakran holt tudásra ritkán van szükség, illetve csak azon a szakterületen, ahol az ember dolgozik.

A többit az agy leöblíti a fele(jtés)dés WC csészéjébe.

Egyik ismerősömmel beszélgetve értékeltük azt, hogy mivé, kivé lettek a jó tanulók és az életre való jól és logikusan gondolkodók, a problémamegoldók.

Egyértelmű fölényben voltak a „gondolkodók”, noha kevésbé feleltek meg „anno” az iskola követelményének, az iskola elvárásának, s ezért, nem ők voltak az eminensek.

E pillanatban merül föl az, hogy jó úton jár-e az iskola, azt tanítja-e, amire az életben a boldoguláshoz szüksége lesz a gyermeknek.

Közel olyan ez,  - a mostani oktatási rendszer - mint kormányaink szociális juttatása – ez felel meg a tudáshalmaznak - a cigányoknak és a lumpeneknek. Odanyomják a semmiért a kezükbe a lóvét, s azok nem tudják használni! – hiányzik a gondolkodás –

Hogy miért is hoztam mindezt szóba…

Csupán azért, mert a sakkversenyről hazatérő gyermeknek az lenne a dolga, hogy eljuttassa edzőjéhez a játszmáit. Erre rájöhetne, ha gondolkodna! Majd edzésre úgy menjen, hogy azokat kielemezte, – mondom kielemezte, s nem a géppel elemeztette! – lejegyezte játszma közbeni gondolatait, terveit, s azt, hogy mit miért vetett el. Mikor érezte, hogy ő irányít, kezében a parti, vagy mikor vette észre, hogy már ő küzd a remiért .

Ez lenne a dolga, ha egyébként is lenne dolga, ha hozzá idomította volna a szülő, hogy az ő feladatait neki kell elvégezni. Ennek hiányában a kötelesség és feladattudat kialakítása  formálása lelassul, másokra hárul. Nagy kárt okoz - árt - azzal gyermekének a mindig tettre kész Anyuka, hogy szinte mindenben átvállalja, helyette megoldja - hogy kímélje gyermekét - annak feladatait.