Jurij Boguszlavszkij emlékére

Ez év zaklatott, tétova lassan érkező tavaszán jutott el hozzám egy megkésett rövid hír: Jurij Boguszlavszkij, egykori csapattársunk már néhány éve nincs közöttünk. Alig ismertük,- talán nem csak a saját nevemben mondhatom, - de sokan kedveltük a mindig mosolygós, mackós mozgású segítőkész sakkbarátunkat. A távoli Szibériából, a kéklő Bajkál-tó partjáról érkezett hozzánk. A hetvenes években igazolt hozzánk, a D. Spartacus sakkcsapatába. Irkutszkban született, itt szerzett I. osztályú minősítést, majd családjával Leningrádba költözött és a híres központi sakk-klubban szerezte meg az orosz mesterjelölti címet Az egyetem elvégzése után Debrecenbe költözött és tolmácsként dolgozott a GÖCS művekben. Itt nősült meg és alapított családot. Debrecenben laktak 2001-ig. Mintegy két évtizedig voltunk csapattársak: előbb a D. Spartacusban, majd Kaba együttesében. Munkaköre állandó mozgást igényelt. Sokat és szívesen utazott. Emlékeimben mindig „bolygó Odüsszeuszként” látom. A legváratlanabb pillanatokban találkoztam vele: A debreceni vasútállomáson a moszkvai gyorsvonatot várva, Nyíregyházán, Cegléden, Budapesten még szülőfalumban is. „Legendás” piros Ladájával száguldott, mindig sietett, mindig úton volt. Gyere „Sányí”, elviszlek- mondta utánozhatatlan egyéni akcentussal, majd búcsút intve már tova is tűnt. Sakkozni kevés ideje maradt, egyéni versenyen nem játszott, csak a csapatversenyeken. Szeretett a csapattal utazni és beszélgetni igény szerint oroszul és magyarul.  Sakk-könyvektől búvár szivattyúig mindent beszerzett, megbízható partner volt mindenben. Most e fotóval szomorúan intek búcsút a „világutazónak” – Daszvidányija daragoj Jurij-            Szi-S