Lengyel Mihály emlékére

/1932-2012/ 

Földesen, 2012. április 17-én elhunyt Lengyel Mihály
nyugalmazott tanár, iskolaigazgató a nagyközség történetének hű krónikása.

„Ha pedagógus pályafutásomra gondolok, azt mondhatom ,hogy jó volt földesi
tanárembernek lenni” – írja Földes sporttörténete 1925 – 2000 c. könyvében.
Fiatalon érkezett ide 1961-ben és élete végéig itt maradt. Példamutató családi
élete volt, a közéletben, sport és kulturális életben nagy tekintélyt vívott ki
magának fél évszázad alatt.

Munkásságát 2005-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel ismerték el.

Megírta Földes történetét, iskolatörténetét,
„fénnyel írt történetét”- két kötetben - és sporttörténetét két kiadásban /1984,2001/.
Földes sakkozói neki köszönhetik – mindeddig megyénk legnagyobb terjedelemben /23
oldal/- írott történetét. Az országos sakk Szabad Föld Kupát 1992-ben Földes
rendezte, erről a versenyről idézünk fel két, – immár történelmi képet, melyet
az ő könyve őrizte meg nekünk. Érzékeny, rendkívül sokoldalú ember volt, életében
a költészet a legszebb virágot jelentette. Családtagjai, rokonai, kollégái, barátai,
tisztelői, jó ismerősei búcsúztak tőle a földesi temetőben április 21-én, szomorú
esős időben, - még az ég is őt siratta. A legfontosabbat, amit el akart mondani
nekünk éppen a sporttörténeti könyvében hagyta ránk, Misi bácsi, Várnai Zseni
versével búcsúzom:

„Sürget a perc, életem perce:

Siess,siess, helyetted senki

Félbemaradt versed zenéjét

Nem tudja többé rímbe szedni!

Ó, mennyi minden megíratlan

marad itt, ha majd el kell menned

…Siess, siess, szorítsd a tollat,

Hogy ezt a dalt még
befejezzed. 

Amíg életed mécse serceg!

Időm, te lét, s nem lét közötti

Lengő hidam még tarts meg engem!

Engedd örvénylő napjaimnak

Szívhangjait még énekelnem…

Ne lökj a mélybe, hol a semmi

Sustorog süket, vak homályban,

Ó, add, hogy még a holnap reggel

Fölkelő napját megcsodáljam…

S szebb legyen, mint álmomban láttam!”

Szilágyi Sándor