Nézed az állást, ragyog a szemed, a királyi boldogság sugárzik belőled. Te vagy a király, az ott, veled szemben csak pór, a Te pórod. Látod, ahogy görnyed előtted, nem érted miért nem nyújt kezet kellő alázattal, nagy tisztelettel és azután adja már fel. Hisz láthatná ő is, ha te lépnél mattot adnál kettőben. Te ezt már rég kiszámoltad, ilyen kombikat fogyasztasz reggelire.

Nézed az állást, nem mélyülsz el, minek, ha leüt c6-ra visszacsapsz a vezéreddel és védhetetlen a matt, s ha futójával g7-re lép akkor tisztet nyersz. Már nem a tábládat nézed, szemeiddel az edződet fürkészed. Hol csámboroghat, miért nincs jelen a diadalodnál? Hátratekintesz, ott áll mögötted, nem vidám, sőt szomorú a tekintete. Nem, az nem lehet, hogy az állásom miatt lenne ilyen bánatos, - fut át rajtad a gondolat - talán beteg, vagy valami baj érte... mert egyébként ő is boldog és büszke lenne arra ahogyan állsz.

S ekkor ellenfeled ahelyett, hogy feladná... lép. Miiit? ... nézed, nem hiszel a szemednek... majd megkönnyebbülsz...  ja..  így adja fel, hogy ütésbe teszi a vezérét... szokták így... rámosolyogsz, lekapod a vezérét a tábláról... megtörlöd nadrágodba izzadt tenyered.. na, most jön a kézfogás... emeli a kezét.. Te is... ő nem nyújtja tovább, lép.... Miiii?? Ez nem lehet igaz...

Tanulság: Nem csak a táncban, hanem a sakk partiban is figyelnünk kell a másikra!

Jegyezd le, hogyan folytatódott a játszma.