Egy naptári évben, de két bajnoki idényben találkoztam Donka Péterrel a sakktábla mellett. Péter nem tartozik sem a bohém, sem a könnyen barátkozó sakkozók táborába, így hát nem is gondolt egyikőnk sem a korai remire. Leültünk és megküzdöttünk világos és sötét színnel is felváltva. Alábbi játszmánk már a 8. lépésben elhagyta a könyvlapot.  Sötét 8.- Ve8 lépésével máris a világos király felé nézett amire világos az árav c7 gyalogra tekintett. A trükkös 10- d6-ot, mely indirekten védi a c7 gyalogot, mindketten néztük. Jött a 11.d5 exd5 és a huszár betoppant c7-re. A válasz nem késett 12. - Vc6 13.Hxa8 dxc4 14.Fxc4+ d5 15.Fe2 azért, hogy a nagyátlón szembe álljon. A Fd3 lépés támadóbb lett volna.

Világos előnyét tartogatta mígnem eljutottunk a 29. lépéshez. Szokatlan de legjobb - 29.Fd1! -hez - amire jött a Vd6 30.Hh4 - szintén a legjobb - ki ne ütne le h3-ra... jött is ló, s a király kilépett h2-re. Jelentős már a világos előny, de tarani kéne az előmyt 30. - Ve4-re, ami nagyon szemet vetett a g2 mezőre. Sikerült a legjobbat meglépnem 31.Bc8! d4 és erre világos visszajátsza a vezért a királya védelmére. Következett 32.Bxf8+ Kxf8 33.Vc8+ Kf7 34.Vxh3.

Ugrunk egyet az időben megérkezünk a 42.Vg7+ terelő lépéshez, amire Kh4 után a csendes 43.Bh1 okozza a katasztrófát.