... a másik rég halott. Nos, szerencsére nem a játékosokra igaz ez az állítás, hanem a sakkcsapatokra, melyeknek nem kedvez a változás, amit gyakran fejlődésnek nevezünk, de ami mostanában történik - rendszerváltás óta -, az nem más ebben az országban, megyénkben és sportágunkban, mint hanyatlás, értékvesztés és értéktévesztés.

Érdeklődéssel olvasnám a játszma kommentálását az érintettek előadásában:

A nyomdás Bobák Sanyi szakosztályvezetőjében és a biogálos Szilágyi Sanyi levelezési sakkmesterében.

Most, hogy látom a két nagy cég nevét, keresném a többit, amiket velük egy sorban emlegettek, a konzervgyárat, a dohánygyárat, a göcs-öt, a húsipart, a barnevált, a medicort, a ruhagyárat, a finomkötöttáru-gyárat, a tejipart, megyénkre kitekintve a kabai cukorgyárat, falvainkban a tejcsarnokokat, az állattartó telepeket, a fenti üzemekre épülő mezőgazdasági kultúrát... Ja, hogy mind kisbetűs... a hegy sem hegy már ha elporlad, csak por... pornak nevezik, nem hegynek... ezért a sok kisbetű...

Mit tett ezekkel az unio... mivé fejlesztette(?) vagy inkább lezüllesztette... s hova lettek a dolgozók, hol állnak munkába a fiatalok... minek ide, mármint ebbe az országba a (sok) gyermek? Tud-e nekik megélhetést biztosítani, vagy betemeti őket is mint a felsorolt üzemeket, gyárakat az uniós boldogság, ugye nem az, inkább baromság... hogyan is fogalmazzak, hogy finom legyek... de érthető... nos, akkor legyen verme...

Vissza sakkhoz, lássuk a partit: