... szemben az 50-60 lépéses, a sok "bölcsességet" gyakran rejtve őrző partikkal.

A rövid játszmákban, gyorsan és nyersen derül fény az igazságra, szembeötlőek a hibák s azok kihasználása is látványos. Kezdő sakkozók edzéseire kimondottan ajánlatos, hisz ők a "hosszú" játszmák tanulmányozása során, ugyanúgy, mint a monoton tanórákon, elpillednek s figyelmük messze jár, hiába beszél a tanár, az edző, a gyermek már rég nincs ott. A hosszú parti olyan mint egy folyam, komoly és lomha, míg a miniatűr, akár a hegyi patak, csillogva, csobogva szalad a víz s benne a kis halak mámorosan ficánkolnak, nem "engedik el", magukra vonják a figyelmet. 

A játszma tanulsága; hogy a természetes fejlődő-lépéseket is csak akkor lépd meg, ha a konkrét fenyegetéseket megvizsgáltad, azaz reálisan értékelted az állást. Sötét 8. - Hf6 lépése "kívánja", szinte húzza maga után a logikus, ám az adott szituációban rossz 9. - g6 -ot. Sötétnek "eszébe nem jut", a csúnya, hátramaradott gyalogot adó 9. - e5 húzás.

Összecsapnak az "elvi" lépések és a konkrétumok, jött a 10.e5! - a jobban fejlett fél nyitja az állást, legalábbis törekszik rá, sötétnek nem szabadna partnerséget bizonyítania, de leüt és ezután érződik igazán a világos állás ereje, mert a bástya is erőre kap a nyílt d-vonalon, így kialakul a sötét király szorult helyzete. A 11.Vxe5 megtételét követően ugyan még elmenekült a sötét vezér, de nem jutott messzire... A partit fejezd be Te.