Meglepetések fordulója a VIII. játéknap. Írtam tegnap. Aludva rá egyet, ma úgy látom, ha mélyebbre vájok, s a történések szubsztanciáját keresem, nem is történt sok meglepetés.

Az, hogy Braun Marci nyert László Jancsi ellen világossal 28 élőpont különbség mellett, az nem meglepetés.

Deák Sanyi sikere világossal, az 55 élőponttal magasabban jegyzett és Nk. mesteri normateljesítésekkel bíró Leviczky Tibi ellen, szintén nem tartozik a meglepetés-győzelem körbe.

Sanyi a Debreceni Univerzitás OB-I-es sakkcsapatának éltáblásaként nem „dobta el magát” sosem a magasabb pontszám, vagy előkelőbb cím láttán. Ma is könnyedén kirobbannak a kezéből a jó, a nyerő lépések.

Szabó Balázs sikere a versenyben másfél ponttal vezető, Nk.mesteri cím-várományos Popovics Ádám ellen már súrolja a meglepetés kategóriát. Ám aki ismeri Balázs céltudatos személyiségét, és érett játékát, azt nem érte váratlanul a 110 élőponttal kevesebbel bíró és sötéttel játszó DEAC éljátékos skalpszerzése.

Kelemen Imi sikerét a versenygyőzelemre esélyes, 262 élőpont-különbséggel bíró, a világos bábukat irányító Nk.mesteri cím-aspiráns Mester Gyuszi ellen, már egyértelműen meglepetésnek, sőt többnek, szenzációnak is nevezhetjük.

Aki már játszott ezzel a közvetlen, bohém fiatalemberrel – Kelemen Imi – az a saját bőrén megtapasztalta, hogy ádáz küzdelemre számíthat, s Imi számolatlanul képes "szórni" a jó lépéseket.

Nem szükséges magasztalnom sem Balázs, sem Imi sakkbéli tudását, képességét, hisz e versenyen mutatott játékuk és eredményük igazolja, hogy cím nélkül is mesterei ők ennek a régi táblás játéknak, a sakknak.