A misztikus szám láttán talán nő a hajlandóságod elhinni kedves bloglátogató, hogy a 64 mezőn való bábutologatás több mint időpocsékolás, több egyszerű játéknál. Bár a játéknál fejlesztőbb dolog nincs a világon. Mert mi is a játék? Egy önként vállalt, sőt vágyott, örömöt-adó szellemi és - vagy - fizikai mozgássorozatú cselekvésfolyam, ahol az egyén úgy súrolja teljesítőképessége határát, hogy nem kényszerítik rá.

Hiszem, hogy a sakkjáték gyakorlásánál gondolkodásfejlesztőbb idegrendszeri ráhatás nem éri, nem érheti az embert. A sakkjátékos, amellett, hogy új ismereteket sajátít el, edzi memóriáját, fejleszti koncentrációs idejét és koncentrációjának mélységét, folyamatosan összerendezi és rendszerként alkalmazza szerzet ismeretanyagát.

E játékban nem az nyer akinek az elméje visszaböffenti a tanultakat, hanem az aki a legjobb hatékonysággal képes alkalmazni azokat. Az nyer akinek a szemlélete átalakul, aki szert tesz a lényeglátásra, képes analizálni és szintetizálni s mindezekből létrehozza a művet, az alkotást. Tehát az, aki szellemi erejével teremteni képes.