Az alábbi partit azzal a fiatalemberrel játszottam aki számára kihívást jelentett a velem való megküzdés.

Azzal a fiatalemberrel, akivel ugyan ritkán találkozom, de barátomnak tekintem. Hiszem és tudom, ha nem lenne fedél a fejem felett meghúzhatnám magam egy éjszakára nála, s nem lenne rest egy tányér étellel megkínálni.

Ismerem a szüleit, ismerem őt 14 éves kora óta.

Térjünk rá a játszmára amit az első után 25 évvel váltottunk.

Már a 9. lépésnél észrevettem, hogy Hg5-re a futóját e8-ra kényszerítem és Ff3 után az nem üthet vissza c6-ra más dolga lévén. Ha pedig nem üthet vissza, akkor romokban a vezérszárnyi gyalogalakulat. Nem vettem a fáradtságot arra, hogy konkrétan megvizsgáljam válaszlépés lehetőségeit, hanem e nélkül - hú de tudok morogni a tanítványaimra ilyen slamposság miatt - megtettem az említett lépést.

Attila válaszát - 10. - Vf5 - meglátva hirtelen felforrósodott a terem levegője. Bizony kaptam magamtól. Beláttam mennyire rövid ez az élet ahhoz, hogy amit mástól elvárok azt én magam is megtegyem. A Ff4, a Hc4 mennyivel jobb lépés lett volna mint ez a korai bohóckodás. Be kellett látnom, hogy a meggondolatlan, a nem ellenőrzött lépés megtétele a vesztést, de legalábbis a kínok-kínját hozza el.

Kérdésem: mit kellett átértékelnem?

A hiba, újabb hibát szül... A 11. és 12. lépésem pancserek ellen bejöhet, de nem ilyen jó versenyjátékos ellen mint Attila aki közel állt a mesteri cím megszerzéséhez és mestererejű játékos.

Vágtam magam alatt a fát miközben próbáltam menteni a menthetőt. Attila álláselőnyét gyalogelőnyre váltotta.

Hogy ne izzadjam ki azt amit nem muszáj az illemhely felé vettem az irányt, hogy könnyítsek magamon. Azt veszem észre, hogy duplán hallom a csurgatást. Ellenfelem áll mellettem és azt mondja: Most meglátjuk Sándor, hogyan tudom csillogtatni végjáték technikám. Csupán annyit válaszoltam: Meglátjuk. Beláttam jobb lett volna kiizzadni...

A 40. lépésig küzdöttem mint állat... vagyis ahogy tudtam. Itt még, ebben a négybástyás végjátékban gyalogelőnnyel bírt Attila de már nekem is volt érte kompenzáció ami a 41. lépéstől szembeötlő és arra bírja rá Nádasi Lajos tanár urat, hogy itt maradjon a játszma végéig.

Egy két pontatlanságom mellett elértem, hogy Attila egyik bástyáját g7 gyalogom elé száműzzem és tempókkal a királyát gyalogja elé kergessem, hogy ekként akadályozzam azok előrehaladását.

Mire létrejön az anyagi egál, az állás is az, de az 52. lépéstől már én csillogtathatom végjátéktudásom.

Nekem tetszett az 55. lépésben megkezdett bástyamanőverem, ami a g7 gyalogosom átváltását hozta az egyik sötét bástyára. Igen ám, de itt fontos volt, hogy az időközben c2-ig merészkedett sötét pórt feltartóztathassam.

A 60.Bd8 sakkra a király nem indulhatott el a királyszárny felé. Miért?

A 62.Bg2-vel elérem, hogy Attila másik bástyája szintén gyalog elé - most a sajátja elé - kényszerüljön. Innen már csak arra kellett figyelnem, hogy nehogy egy kóbor bástyasakk révén átváltozzon a sötét gyalog.

Attila kézfogását követően, fogadtam csapattársaim gratulációját és Nádasi Lajos elismerő szavait.

-------------

A másik parti abból az időből amikor megismertem Bai Attilát.

Ebben a játszmában a nekem tetsző lépések: a Hc4, a c5, a nekem tetsző momentumok: a c4 és a d5 gyalogok indirekt védelme és a matt-támadás választása a futó lenyerése helyett.