Amióta ember az ember, azóta igyekszik többet mutatni annál ami.

A sakk, mint legtisztább játék sem képes tisztára mosdatni az ember becstelenségét.

Az ember azért válik becstelenné, hogy még becsesebbnek, tiszteletreméltóbbnak, sikeresebbnek tűnjön.

2010-ben Hanti-Manszijszkban a franciák eleganciája szenvedett csorbát, most pedig a németek szellőztetik ki WC-jüket.  2006-ban világbajnoki páros mérkőzésen Topalov igyekezett kiborítani Kramnyik bilijét, mondván, hogy túl sokszor pisil, túl sokat időzik a budiban, vajh miért... 

Ezeken a fenti ügyeken csámcsogott a világ, s a lentiek hinni akarták, hogy alárendeltként becsesebbek a nagy hírű besározódottaknál.

Ám ne feledjük, így ment ez a mi korunkban is. Még jól emlékszem a derék, ám apró egyetemista ifjúra, ki belsőzsebeit "varikkal" kitömve düledeztette beesett mellkasát.

S bizony így megy ez manapság lent is, a mi köreinkben, csak már a kor technikai színvonalán, gyomorproblémát színlelve, zárt budiajtó mögött pötyögtet játszmát, állást, majd tér vissza feltűnően jókat lépve, így betegen is az új hódító, az új király....