Elérkeztünk ide is az agyonzabált szeretetnapokon át, ahol a legtöbb helyen a szeretetet ajándékozás pótolta.

Remélem bloglágoatóim az üdítő kivételek!

Ide ehhez az idióta szokásokkal terhelt – év-utolsóhoz, ehhez a többihez képest lemaradt - naphoz, ami semmiben sem más, mint a többi.

Mi tesszük mássá azért, hogy legyen alkalmunk kevésbé ember lenni, többet inni, mint máskor, akár lerészegedni és nem csak a pezsgős dugóval durrogtatni, hanem petárdázni is.

Petárdázni egy olyan világban ahol emberek millió éheznek, ahol a bordákat a bőr tarja össze, petárdázni egy olyan országban ahol 4 millióan nélkülöznek idiótizmus, másokkal szembeni érzéketlenség.

Mit tegyünk ezeken a napokon, ha nem a megszokottat? – kérdezheted –

A karácsonyi napokat használd fel arra, hogy elelmélkedsz azon, ki tudod-e fejezni a szereteted, mit kellene tenned azért, hogy a társad, a gyermeked, a szülőd, a barátod érezze azt az év minden napján.

Az óév utolsó napján mérleget vonhatsz, a világ, a hazád, a szűkebb környezeted és a Te helyzetedet illetően. Eldöntheted, Ember voltál-e az elmúlt esztendőben, megtetted-e a tőled, az önmagadtól elvárhatót a szeretteidért, a környezetedért, a körülölelő természetért.

Azaz; elemzed az „állást” és teljesíthető, ám feszített tervet készíts az újesztendőre.

Gyermekként is nézz szembe önmagaddal, ne hagyd, hogy az eredményeid elfedjék tisztánlátásod, ne hagyd, hogy restségedre folyton okot találj. Eredményeiddel lehetsz az osztály legjobbja, de kihoztad-e magadból a maximumot, ez itt a kérdés.

Önmagad képességéhez, tehetségedhez állítsd fel a mércét.

Te reggelente hogyan készülsz az iskolába? – firkantsd le egy füzetbe, ha kész vagy vele, akkor olvasd tovább e bejegyzést-

Képzeld el, hogy a főhercegi gyerekek – igen itt Magyarországon – megreggeliznek, majd ellátják kedvenc állataikat, s csak azután indulnak a suliba és délután a tanulást követően, nem nézik órákon át a Tv semmitmondó, olykor gyilkos ösztönöket szító műsorait, nem játszanak hibbantaknak szánt számítógépes játékokat, hanem usgyi az ól. Az ólban kedvenceik, lovak, malac… várják őket s az ő törődésüket, gondoskodásukat.

Neked nincsenek lovaid, viszont „malacod” van, mert van olyan elfoglaltságod, amivel kibonthatod a beléd oltott képességeidet.

Nézd a képet, még a hangyának is nyújtózkodnia kell, tennie kell azért, hogy célba jusson.

Fotó; Balogh Sándor

Kedves Barátom! Kedves Blogolvasóm!

Kívánom, hogy 2013-ban legyen jó egészséged, egy akarásban, elszántságban, munkában erősebb éved, mint az idei volt!

Meglásd, a siker nem marad el.

ui: ha nem vettétek volna észre, ez a bejegyzés az én ó-év búcsúztatóm és új év nyitóm :-)