A sakktábla az őszinte beszéd színtere.

Itt nincs értelme túllihegni a feketét, csak azért mert fekete, amikor a fehér áll jobban.

Ha megnézzük a statisztikát azt látjuk, hogy világos többször nyer mint a sötét.

Ebben az egalizáló - lent egalizáló, mert ugye a  fenn,

az mindig fenn marad és a többségtől elszakad -

világban csupán azért nem hamisítjuk meg a statisztikát, hogy színegyenlőség jöjjön létre.

Az állásokat reálisan értékeljük, elmondjuk, számba vesszük mind a világos, mind a sötét állás erényeit hibáit, hátrányait. Nem kussolunk akkor amikor a sötét hátrányáról kell szólnunk, pedig a nagybetűs élet erre tanít.

Nos, erre nem tanította meg a nagybetűs ÉLET Vígh Szilárd ifjú konyári tanárt aki kendőzetlen őszinteséggel szólt a cigánygyerekek taníthatóságáról, fegyelmezéséről.

Szilárd nem rég ült át a katedra egyik oldaláról a másikra. Még őszinte ember, még nem hajlott, nem tört meg. Ő nevén nevezte a dolgokat előadásán - ahol a szakmabeliek nem vitatták, sőt megtapsolták reális helyzetértékelését - amit pechjére videóra vettek és feltettek a You Tube-ra. Ha kissé másként fogalmaz Szilárd piedesztálra emelik. Például ekként;  A koszos, szutykos gyerekre azt mondja, hogy színes, a büdösre azt, hogy egzotikus illatú, a jelen pedagógiai eszközökkel nevelhetetlenre, hogy nagy kihívást jelentő.

Kérdezem a pedagógia és a pszichológia felkentjeit, ezen változószínű bohócsapka viselőit, hogyan képzelik azt, hogy az otthon veréssel, ütlegessel engedelmességre bírt gyermeket majd az iskolában a tanító, a tanár szép szóval rábírja a cselekvésre, a tiszteletteljes viselkedésre, a másik ember, a másik ember javainak megbecsülésére, a rendre, a szorgalomra, az odafigyelésre, a rendszerességre, a tanulásra. Mind arra, aminek otthon nincs értéke.

A fent jelzett probléma, nem csupán Konyár község problémája, ez az ország egyik süllyesztő gondja.

Merem mondani nem is közös gond ez, hanem elsősorban magyar gond, mert a cigány atrocitások, lopások, rablások, lehetetlen viselkedésük elviselői, elszenvedői a többségi magyarság.

Miért nem beszél erről a nyomasztó teherről nyíltan a népe előtt, a világ előtt a magyar kormány, a magyar bűnüldözés?

Miért tűreti el népével, választóival ezt a megalázó helyzetet?

Miért csak Kanadában, Franciaországban és Olaszországban lehet a cigányságról tényszerűen szólni?

Film készült arról, hogy néhány magyar  - elítélendő módon - meggyilkolt három cigányt...

Mikor készül film arról a tízszer és kitudja hányszor több magyarról akit cigányok öltek meg, fosztottak ki?

Mikor tudhatjuk meg, hogy a köztörvényes bűnestek elkövetői hány százalékban cigányok, magyarok, románok, zsidók, vagy akárkik...

Nézzünk egy példát:

Konyáron 2011-ben 192 regisztrált bűncselekmény - szűk másnaponta egy -  volt, ez a szám meredek csökkenést mutat, 2012-ben 97-re zuhant. Minek köszönhető ez az örvendetes javulás?

Feltételezhetjük, hogy börtönben ülnek a 2011-es elkövetők és helyükbe csupán 97-en léptek.

Feltételezhetjük azt is, hogy senki sem került börtönbe és mégis közel százan, hála a magas fokú toleranciának - melynek hatására szégyenérzet  kezdte el marcangolni érzékeny lelküket - megjavultak, hasznos, sőt nélkülözhetetlen, példaadó tagjaivá váltak a konyári közösségnek.

Feltételezhetjük továbbá, hogy a sérelmet elviselőknek elege lett abból, hogy mint sértetteket a jog őket fegyelmezi, őket félemlíti meg. Úgy idézi be a tárgyalásra a bíróság, hogy megfenyegeti arra az esetre ha mégsem menne el egy 500 ezer Ft-ig terjedhető bírsággal, az előállíttatással -  aminek még a tarifált költségét is megadja...  hadd tudja a sértett mennyivel sújtható a nem jogkövető magatartása...

Miközben a bűnelkövetőt közpénzen eteti, itatja, fürdeti, taníttatja, furikáztatja és az egyéb emberi jogait biztosítja az állam!

Aki megjárta már a törvény ezen gyomos útját, az vagy "fűbeveri" a betörőt, vagy ha ez nem sikerül neki, akkor hagyja a fenébe az egészet, de azt, hogy a magyar jog őt, mint sértettet szívassa meg, nem engedi még egyszer.

Nagyon érdekelt volna még az, hogy hány esetben törtek be cigány családokhoz a magyarok, és hány eseteben történt ez fordítva. A belügyminisztérium parlamenti államtitkára igazán kitérhetne erre a nem mellékes tényre is. Hisz a cigányokat ért támadásokat rendre feldolgozzák, nyilvánosságra hozzák, tessék mondani a magyarokat ért cigány támadásokat miért nem tetszenek feldolgozni és közzé tenni.

Az adatokat kérjük - Fehéren - feketén - nem kell hozzá komment,

higgyék el, értünk mi a számokból, nem kérjük a maguk magyarázatát.