Mostanában "legyen esze kedvest" játszunk.

Lépést csak úgy lehet megtenni, ha van hozzá magyarázat. El kell gondolkodni az álláson és tervet kell találni. Nem a lépés jön, hanem a magyarázat. Az állás megmagyarázása, amiből kiderül mennyire érti, érzi a gyerek a sakkot.

Nehéz dolga van a trénernek.

Megnézeti ezt az állást a Houdinivel... s mit lát?

Azt, hogy az a fránya program még 20 perc múltán is a negyedik helyen hozza azt a lépést amelyik megtételére ő rá akarja ébreszteni tanítványát.

Régen a mester szava "szent" volt. Ritkán vontuk kétségbe, s mikor kétségbe vontuk akkor is csak elvétve tudtuk bizonyítani az igazunkat.

A mai gyerek haza megy a feladatával, előkapja a notebookját és egy-két perc alatt már "vágja" is a megoldást.

Ezután kell a "mesternek" bizonygatni, hogy a gyerek 3000 élős sakkprogramos legjobb lépése, nem a legjobb.

A sakkozónak muszáj az elvek mentén haladni, mert soha nem fog tudni oly pontosan és annyira messze számolni, mint a legjobb sakkprogramok.

Ez az állás azt bizonyítja, hogy a csere mennyire erős módszer az álláselőny elérése során.

Aki megérti, s akinek vérévé válik ez a tudás, az rendszerint keresni fogja ezt a lehetőséget.

Mindenki látja akinek van szeme hozzá, hogy a sötét vezérszárny bennragadt, sötét legjobb figurája a vezére.

Ha a vezéreket levennénk a tábláról világos azonnal anyagot nyerne.

Ezek után fölösleges megkérdeznem, hogy mi a teendő.

Mindezt míg írtam, a progi tovább elemzett, s a legjobb lépésem előre lépett egyet, még így is csak a harmadik.

Hogyan fogom én ezt legjobb lépésként eladni a "gyerekemnek", akinek nem lesz 30 perc türelme ahhoz, hogy a gép is elmerenghessen?

Vidd tovább a játszmát, jegyezd le a megoldást.

- v -