Korai még elkiabálni - jó barátom mindig azt mondja; egy játszma nem dönt semmiről -

hisz a verseny legelején vagyunk, ám én mégis úgy látom, hogy a tegnapi - 03.16. - két vesztes sorsa megpecsételődött.

A vereségtől sérült Gelfand és Ivancsuk lesz az akikre ráhajtanak a többiek.

Öreg és erős mének ők, bármikor visszarúghatnak.

A táltosok - Carlsen, Aronyan, Kramnyik -

találkozása a várt eredményt hozta.

A paripák - Radzsabov, Griscsuk, Szvidler -

küzdő kedvükben vannak.

Jót tesz a versenynek,

hogy Aronyan és Radzsabov nyerni tudott,

mert ezzel küzdelemre sarkallják riválisaikat, akik nem hagyhatják megugrani őket...

A 17-e igazolta jóslatom. Ivancsuk és Gelfand ismét "kiterült", másrészt még harcosabban küzdött a mezőny.

A "táltosok" közül ketten is győztek.

Aronyan az élen, mögötte vágtat Carlsen és Szvidler.

Ez utóbbi megfékezte a vágtába kezdett Radzsabovot.

Aronyan úgy véli,

hogy ez az utolsó alkalma a világbajnoki döntőbe jutáshoz.

Carlsen;

ha nem sikerülne itt nyernie, könnyen felejthetőnek tartja idei, élőpontcsúcshoz juttató sikereit.

- London Classik, - Wijk aan Zee -

Szerénytelenül megjegyzi, hogy ő a legjobb a világon.

A világbajnok-jelölti versenyen Aronyant tarja fő riválisának.

Úgy gondolja; Kramnyik bár nagyon erős,

túl van már a legjobb évein.

A többiek legyőzése is figyelmet követel tőle.

Na ja... 

Ő kéthetes edzőtáborral készült a versenyre,

míg a többiek hónapok óta készülnek ellene...

Nem szerénytelen a gyerek, nem is várjuk ezt el tőle.

A nyilatkozatok után szinte biztos,

ha nem ő nyerne, az "nagypofárahullás" lenne.

Élőpont világcsúcs ide vagy oda,

rajta kuncogna, mit kuncogna,

röhögne a sakkvilág.

Ám ha nyer,

és a VB döntőt is nyeri,

 akkor térdre világ

   a  Király

Magnus Carlsen előtt!

powered by ChessBomb and Chessdom