... itt az ideje Magnus Carlsent átkeresztelnem.

Találtam is hozzá illő új nevet..

Már csak az a néhány csepp szenteltvíz kellene,

ami átcsöpöghetne ujjaim hegyéről az ő zseniális

koponyájára.

Miközben a cseppek megfontoltan, lágyan,

puhán hullanának át

elméjét őrző csont-bőr-haj fonatjára,

én azt mormolnám;

legyen a Te neved mától;

Mágus Carlsen

Ugyan még nem nyerte meg a világbajnok-jelölti versenyt,

de ahogy tegnap leiskolázta Alexander Griscsukot...

Griscsuk oly szerényen megadó volt abban a játszmában,

mint a Mágus kalapjából elővarázsolt kis nyuszi

és annyira békésen tűrte, hogy azt tesz vele, a lángésszel a zseni amit akar,

mint egy varázslói kellék; fehér galamb.

A játszmát lejátszva úgy érzed, hogy világos lépései természetesek, elvszerűek, nincs semmi rendkívüli ami okán felhorkanhatnál. Annál szembetűnőbb Griscsuk tehetetlensége, ramaty gyalogszerkezete, játékból kizárt sötét színen mozgó futója azt a látszatot kelti, mintha nem tudna sakkozni.

 Ha gyerekeknél látod a hasonló állást arra gondolsz, biztosan nem foglalkoztak még az izolált gyalog problémakörével, nem hívták még fel elégszer a figyelmét a figuraelrendezésre, arra, hogy ne legyen játékból kizárt tisztje.

Kevésbé gondolnánk, hogy ez megeshet egy 2764 élőpontú klasszissal is, ha szembekerül a világ legjobbjával.