... úgy kedves barátaim, hogy 14 éves korom körül ezzel a sportággal is kacérkodtam.
A versenyzésig nem jutottam el, ám azokba a kőkemény edzésekbe - ezekben az időkben minden edzés előtt és után az én testsúlyomat, vérnyomásomat és pulzusomat ugyanúgy mérték mint a válogatott bokszolókét - belekóstoltam és a rengeteg futás, fekvőtámasz, ugrókötelezés, súlyemelés, zsákolás után részemre is eljött a legörömtelibb pillant; a kesztyűzés.
Edzésen lógni, magam kímélni, az nem lett volna más, mint önmagam szembeköpése.
Az edzés alázat volt a sportág előtt.
Ezzel az alázattal készült Erdei Zsolti is minden versenyére, így erre a most következőre is.
Természetesen én ott leszek azok táborában akik szorítanak az ő sikeréért.
Hajrá Zsolti! Hajrá Madár!