Gusztustalan

Jellemdefekteseknek tartom azokat az embereket akik jelen, vagy valamikori tányérjukba piszkítanak.

Nem értem, mi vezérli őket a lealacsonyodás útján.

Talán irigylik a másik kiváló képességeit, javait, akaratát, elszántságát, elhívatottságát.

Irigylik azt, ami belőlük hiányzik.

Nem tudok elmenni szó nélkül a volt szövetségi kapitány Lékó Péter elleni kirohanásai mellett.

E héten a Borsban pocskondiázta a magyar sakkozás kiemelkedő alakját.

Szeretné eltiporni Péter nimbuszát.

Ez olyannyira nem sikerült neki, hogy minden jóérzésű sakkozóban undort kelt önmagával szemben a cikkíró.

Lékó, Polgár J., Almási, Berkes, Balogh Cs. a nemzetközi sakkarénákban elismert Istenadta tehetségét nehogy mán egy másik, képességekben közelükbe nem érő, hozzájuk nem mérhető magyar sakkozó vitassa el.

Jó tudni a cikkírónak, hogy fröcsögésével senkit sem távolít el a magyar sakkozás színe-javától.

A megvetés amit Lékónak szánt, ráhullott vissza.

- Könnyű megugatni a Holdat, de feljutni rá kutya nehéz! -

- Még egy adalék, a 110 éves Nemzeti Sport a Borsból merít?! -

- Ennyire kell a bóvli, ennyire a szenzációhajhászás! Az ember aki letett valamit az asztalra, a magyar nép, a magyar nemzet asztalára, az mit sem számít?? Hol élek én?? Ott, ahol az értéket az értéktelenek lenullázhatják!? Ha nem az értékteremtők mellé áll ez a világ, hogy lesz itt értékteremtés? -