Sokan szeretnének sztárrá, csillaggá válni.

A sakk egén - ha tetszik, ha nem - csak kemény kitartó munkával lehet magukat csillaggá formázni még a tehetséggel megáldottaknak is.

Azzal, hogy önreklámozásba kezdett s feltűnt a bulvármédiában, még egyetlen sakkozó sem vált világsztárrá.

Az a kijelentés pedig, hogy saját sportágamban lévők elismerése mit sem számít, kiveri a biztosítékot a "szakmához értőkben". Mondhatnám azt is, hogy ennél nagyobb marhaságot csak a hozzá nem értők  mondanak. Hisz mi sem számít jobban, mint a szakmabeliek csettintése egy-egy nagyszerű eredményt követően.

Úgy van ez, mint az iskolában. Az igazán okos gyerek tudását az osztálytársak is megsüvegelik, s ezzel kitüntetik a többi kitűnőtanuló közül. Többet ér ez, mint az igazgató, vagy a tantestület dicsérete.

Mert míg az előbbi csak a tudásnak szól, az utóbbi lehet az igazgató, a tantestület hálája a "pozícióban lévő" családfő felé.