Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a 65-éves,

a ma - 20-án -  születésnapját ünneplő

levelezési sakkmestert,

a mestererejű tábla-melletti mesterjelöltet,

a sakktörténészt,

blogszerkesztő társamat, barátomat,

aki épp 20 éve szülőfalujában

- az azóta várossá

cseperedett Derecskén -

játszotta utolsó

versenyjátszmáját.

Kívánok jó egészséget

és sok örömöt az élet hátralévő éveire

és élvezetet az örök szerelemben,

a sakkjátékban is.

Fogadd szeretettel az archívumodból válogatott

képcsokromat!

Ifjan - 1967-ben - és bohéman a margitszigeti sakktáblán. Melyik soron, melyik mezőn állhat Sanyi.

Sanyi, Portisch  Lajos nagymester társaságában, Ács Lászlóval, Sőreghy Jánossal és Tibi fiával.

Portisch, az akkor oly divatos diplomatatáskán dedikál.

A helyszín; A DEKÓ étterme, ahol a nagymester az én szervezésemben tartott szimultánt.

A levelezési-sakkrévén Sanyi kiterjed nemzetközi sakkbarátsággal bírt, akik közül sokan az idők folyamán barátai lettek s Magyarországon jártukban nemegyszer vendégeskedtek otthonában. A fotón az "ünnepelt" mellett Bogdanovics moszkvai nemzetközi mester.

Ismét Bogdanoviccsal immár családi körben gyermekeivel, az előtte álló "világutazó" Robival és a mellette álló sakkmesterjelölt Tibivel. S aki "kilóg" a képből az a híres-neves budapesti versenyszervező az elsőszombatok atyja; Nagy László.

Egy másik keleti sakkbaráttal a nemzetközi mester Vitolinssal. A bátyja a nagymester.

 Nemcsak keletről, hanem nyugatról is dőlt a szakirodalom a Szilágyi-lakba. Kiküldené más, mint egy északi - Svéd - sakkbarát, aki hajdúszoboszlói visszajáró vendégként nem mulasztotta el sohasem tisztelgőlátogatását Sanyinál. Akiről még nem szóltam; a kép jobboldalán felesége, született: Létai Piroska, aki a megyei sakkbajnokság ezüstérmese volt akkor, amikor Sanyi a férfimezőny élén végzett.

Sanyi rendelkezik az országban az egyik legnagyobb sakk-könyvtárral. A keleti és nyugati sakkbarátok segítségére voltak a gyűjtésben. Emlékszem hányszor panaszkodott pakkjainak a posta általi "megberhelése" miatt.

Bizony barátaim, az állam mindig is figyelt, figyel és figyelni fog a "rendre"!

Jutott idő - 1987 - a "pocolásra" és a pacskolásra is. A családdal és a baráttal a hajdúszoboszlói strandon.

Kalocsai sakkbarátaival, sakkbarátainkkal; Balra; Czibulka Zolival és jobbra, Ruppáner Jancsival.

Csapattársak egymás ellen 1982-ben Kalocsán - Aranyász Miklós- Szilágyi Sándor.

A háttérben Robi figyeli Apu játékát.

A vegyipari kupán 1974-ben, középen a "húzóemberek" Spartacusos csapattársaim; Szilágyi Sanyi, Sőreghy Jancsi és a sportos - rövid gatyós -  fickó nem más, mint Sztárai Gyuszi

  Egy valamikori - 1980 -  csapatmeccs játékosai. A kép bal szélén az, aki már nincs közöttünk; a fanyar humorú Halász Jóska, mellette az örökifjú Dr Kántor Sanyi .... és az ifjak.

Ha felismerik magukat hozzászólásukban megjegyezhetik, hogy hol állnak a fotón.

Ezt a fotót azért is bele kell kötnöm a csokorba, mert kedvenc és szerény csapattársunk Török Béla mester van rajta.

Sanyinak - a sakktörténésznek - hatalmas archív anyaga van megyénk sakktörténetéről.

Kiállítást rendezett a Biogál ebédlőjében, amit minden valamirevaló sakkozó megtekintett.

Egyszer már volt ilyen, lesz-e még egyszer?

Nem hiszem!

Dr Bíró Gyulával a 2002-es hosszúpályi falunapon. A sakkbarátság örök maradt.

A cégigazgató, a vetélytárs, a gyűjtő a barát. Kalmár László

... és a láng nem hunyt ki a sakknál,

az ész megvillant a korunk valósága vetélkedőkön is, ahol szintén versenytársak voltunk.

Sanyit mindig vonzotta a vasút, a sín a vonat, a mozdonyok. Volt mozdonyvezető barátja is.

Ez a racionális "srác" roppant romantikus tud lenni még 2003-ban is.

Hazafelé - A háttérben lakóhelye Sáránd.