Szilágyi Sándor visszaemlékezése.

Máthé László 

Laci bácsi lakásán fogadja német levelezési partnerét.

A fotón Kovács Zoltán mester szimultánja. Máthé Laci bácsi  - szemben - a szemlélők között. Részt vett a szimultánon játszóként a miskolci Kovács Lajos - balra elől - és a konyári sakkozó, a derecskei járás bajnoka Gaál Gyula bácsi is - jobbra hátul - .

MÁTHÉ LÁSZLÓ (1920. Ill. 10 - 2003. I. 24.)

Vámospéresen született, apja a vasútnál dolgozott s ez a szakma - a két világháború között -
jó anyagi hátteret biztosított a háromgyermekes családnak. Iskoláit helyben végezte majd
bejárt Debrecenbe. A Szent Anna utcai piarista gimnáziumban végzett jó tanulmányi
eredménnyel. Érettségi után a vasútnál helyezkedett el, ekkor már beköltözött Debrecenbe és
jogász szakon elvégzett fél évet. Mikor katonai szolgálatra behívták (1941) a Ludovi9-
Katonai Akadémián tanult három évet. A háború miatt 1944-ben már nem tudták tisztté
avatni, részt vett a dunántúli harcokban. A balatoni csatában súlyosan megsérült (szem és
arcsérülés) a visszavonuló német csapatokkal, mint sebesültet Németországba szállították.
Több műtét után a pössnecki és weidai kórházban meggyógyult, háború végén amerikai
fogságban volt német területen. Hazajött és ismét a vasútnál helyezkedett el Debrecenben.
Megnősült, esküvője 1949. december 14.-én volt Nyírbátorban. Előbb a Bern tér 6. szám alatt
laktak, mint fiatal házasok, majd 1950 márciusában megkapták a Bern tér 20. sz. alatti lakást.
Haláláig (2003. Január 24.-ig) szinte itt lakott családjával. Lakása igazi "sakktanya" volt a
'60-as évektől. Kétgyereke született, 1950-ben Marianna, 1953-ban László, Ma csak László
fia él családjával (két gyerek) Debrecenben. Lánya három gyerekével Székesfehérváron él.

1956-ban tisztséget vállalt a forradalomban, emiatt 1957 februárjában elbocsátották a vasúttól,
majd perbe fogták és két évre elítélték. Tökölről 1959. március l1.-én szabadult, 1993-ban
rehabilitálták. Állást már nem kapott, előzőleg Kettesy dr. (korábbi nevén Kreiker Aladár, aki
világhírű szemsebész volt és nagy sakk-kedvelő és sakkmecénás) súlyos szemsérülése miatt
javasolta nyugdíjra, amit 1960-ban meg is kapott. Családját nehéz körülmények között
nevelte, alkalmi munkásként volt kályhafűtő, vasúti megbízott, matematikaoktató.
Autodidakta módon művelte magát, széleskörű műveltsége volt, megtanult németül,
nyelvtudását sakk-kapcsolatokban hasznosította. Jó közösségteremtő ember volt, nyílt
szókimondó - sandaságot nem tűrte - szórakozását a sakkban találta meg. A Debreceni
Vasutas Sport Egyesületnél lett igazolt sakkversenyző, majd a DVSC-nél. Jó csapatjátékos
volt, minősítésben mesterjelölt címig jutott. Játékát akadályozta szemsérülése (csak fél
szemével látott) ennek ellenére élete végéig sakkozott. 1968-tól a Debreceni Közúti Építők
sakkcsapatában játszott, néhány év múlva első táblása lett. 1971-ben NB II-ben szerepelt
csapatával. Megismerkedett a levelező sakkozással és több mint 30 évig aktívan játszott és
szervezett. A megyei levelező bizottság elnöke lett, szervezésben kiváló volt. Ekkor Hajdú -
Bihar megye az ország élvonalába került és nemzetközi szintre! Nem csak megyénkben
szervezett új levelező csapatokat, de számtalan nemzetközi versenyt rendezett és
csapatkapitányként maga is részt vett rajta igen jó eredménnyel. Európa számtalan országával
teremtett kapcsolatokat, közöttük leghíresebb a francia L'Europe Échecs csapata volt, amely
nyomán létrejöhetett a hivatalos országok közötti magyar-francia mérkőzés. Levelező
mérkőzések nyomán személyes találkozók is létrejöttek Debrecenben. Megszervezte a
Neukiritsch NDK-s csapat látogatását. A debreceniek kiutazhattak Drezdába, Berlinbe, de volt
személyes kapcsolat Svédországgal is. Levelezési mérkőzéseinek történetét őrzik a Levelezési
Sakkhíradók évfolyamai 1991-ig. 1983-ban új lehetőséget ismét ő ismerte fel, kapcsolatot
teremtett a CIF (Sakkbarátság) nemzetközi levelező szervezettel. 15 évig volt a vezetője,
játékosa és a magyar szekciót ő szervezte meg. Számtalan sakkozóval teremtett kapcsolatot
külföldről, akik rendszeresen meglátogatták a Bern téri "sakktanyán" és ő is utazhatott
családjával külföldre. Csapattársaival jó baráti kapcsolatot tartott, példamutató kiváló ember
volt. Délceg (magas termetű szálfa tartása volt) alakját gyakran láthattuk Debrecen főterén
napjainkig. Emlékét - akik ismertük - szeretettel megőrizzük.

2OO2. október 15.

Szilágyi Sándor