... mondta Széchenyi. Így aztán én is kegyelmes leszek a junior VB-én résztvevő versenyzőinkkel szemben.

Mondhatnám azt is; Ha a vége jó, minden jó!

De nem mondhatom, mert mindegyik versenyzőnk élőpontszámmérlege mínuszos, összeszedtek összesen 92 élő-pont hiányt. Juhász Barbara (26-33, -30), Nagy Gábor (24-78, -44), Antal Tibor Kende (56-61, -18)

- A zárójelekben az első szám a rajtlistás hely, a második az elért helyezés, a harmadik, az élő-pontszámváltozás - 

Szereplésük mértékegysége nem más, mint a rajtlistás helyezésükhöz mérten elért eredményük és élőpontszám változásuk. Amennyiben mind a két szempont szerint nézve pozitív a mérleg nyelve, akkor sikerről beszélhetne a néző.

A szakember, a tréner számára van még egy, a fentiektől is fontosabb tényező, ez pedig nem más, mint a játszmák minősége. 

Egy világversenyen nem csupán a gyermek méretik meg, nem csak róla beszélnek, hanem a magyarokról, a magyarok szerepléséről, sikeréről vagy kudarcáról.

Ez a gondolat áttolja a felelősséget a szövetségre. Mit tett, vagy nem tett meg a szövetség a magyar sikerért.

Volt-e edzőtábor a verseny előtt? Segítették-e a versenyzőket fogyatékosságaik felszámolásában?

Ki volt kint a versenyen ifjú képviselőinkkel? Ha jól emlékszem 13 évvel ezelőtt Almási Zoltán nagymester szakvezetésével vett részt delegációnk a lengyelországi húsz éven aluliak világbajnokságán.

Mennyit fejlődtünk azóta? Jobban odafigyelünk-e a jövő nemzedékre?

Remélem ezen kérdésekre is választ ad versenyértékelésekor a Magyar Sakkszövetség a Magyar Sakkvilág hasábjain.