Üdvözöllek Kedves Olvasó!

Két gondolatot előre bocsátok;

Az egyik a sajátom; Az öregember emlékkönyvét lapozgatja, a fiatal, élete regényét írja.

A másik, egy kedvelt idézet;

 „Nem szégyelltem soha honnan jöttem, szalonokban is kutyám járt mögöttem.”

A sakkal későn, 13 éves koromban ismerkedtem meg, addig még sakktáblát sem láttam.

Hetedikesként kaptam Karácsonyra Édesapámtól sakk- és malomkészletet ajándékba azért, hogy otthon is tudjon játszani a barátaival. Még a lépéseket sem ismertem kellő biztonsággal, amikor az első kudarc ért. A csúfos vereség és a kiröhögés, miután állataim körében jól kibőgtem magam, megkeményítette dacomat. Visszatérve a játszókhoz figyeltem pancser sakkjukat, megjegyeztem, hogyan nevezik a figurákat, aztán elbaktattam a falusi könyvtárba, hogy könyvet vegyek ki.  A mi falunk könyvtárában nem volt sakk-könyv.  A könyvtárost meghatotta az arcomról földig csüngő bánatom, s előkotort régi Népszabadságokat. A hétvégi lapokban volt sakkrovat, böngészhettem azokat. Semmi sem stimmelt. A betűk, a számok csak fokozták zavaromat.

Bizony időbe telt, míg rájöttem, hogy az újságban nem a csikó és a ló, de még nem is a királynő kezdőbetűje van. A diagram és az aláírt lépés viszont nagy segítségemre lett, segített a kódok feltörésében. Könyvtár-nyitvatartási napokon hónom alá csaptam a sakkdobozomat, és uzsgyi a könyvtárba. Előbb a játszmák lejátszását gyakoroltam. Amikor elég járatosságra tettem szert benne, igyekeztem megérteni, mit miért tesznek. Egyetlen emberfia nem volt a faluban, aki ezt elmagyarázhatta volna nekem, így aztán amire rájöttem, az lett az enyém. Amire nem, az számomra odaveszett.

Alig vártam az iskolai sakkbajnokságot, nyolcadikosként veretlenül én nyertem, s már a faluban is mindenkit megvertem. Készültem a járási sakkbajnokságra, ám az iskolában közölték, hogy mivel az elmúlt években mindig utolsó lett a mi bajnokunk, nincs értelme azon részt vennünk.

Így jött el a következő év, aminek őszi szele elsodort a nagyvárosba; Debrecenbe.

Osztály-, iskola-, kollégiumi bajnoki címek sora sem volt elég ahhoz, hogy észrevegyék affinitásom a sakkhoz és a sakk vonzalmát irántam. Osztályfőnököm, aki a térség legjobb sakkozója és sakkmestere volt szintén nem érezte, hogy e téren tehetne értem.

Maradt nekem az épületünkben lévő megyei könyvtár és az abban fellelhető sakk-könyvek kánaánja, ami - mint utólag kiderült - elég szegényes volt a DEAC-os ifik szakirodalmához képest.

Így telt el a közel négy év, mígnem az érettségim évében az OTSH kötelezően előírta ifi játékosok szerepeltetését az NB-I-ben. (OB-I)

Ekkor igazolt le az osztályfőnököm a Debreceni Vörös Meteor NB-I-es csapatába.

Versenyjátszmát addig nem játszottam és mégis az első évadban pozitív mérleggel zártam.

Javasolták, hogy induljak el a városi bajnokság selejtezőjén.

Erről a versenyről továbbjutottam az elődöntőbe, onnan a városi döntőbe, majd az abszolút döntőbe is. Eredményeim alapján részvételt nyertem a vidéki döntőbe és az országos ifi döntőbe.

Ez utóbbira már nem jutottam el, mert elszólított hazafiúi kötelezettségem, a katonai szolgálat, ahonnan nem engedtek el a versenyre.

Az évek - hol napfénnyel telítetten, hol gomolygó felhőként - gyorsan elszálltak felettem. Elrohant 10 év az NB-I-ben, 30 év az NB-II-ben.

Edzői, versenybírói papírokat szereztem, 20 évvel ezelőtt mester lettem, de csak három éve kértem címem megadását, közel akkor, amikor elkezdtem blogom - A sakk az Élet szimulátora - írását.

Arany János Epilógusa illik ide zárásként, amit részben idézek: 

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?

…

A sakk hierarchiára épülő társadalom. Az első választóvonal a versenysakkozók és a sakk-kedvelők, sakkszeretők, sakkrajongók között húzódik. Az előbbiek, a legnépesebbek nem tagja a sakkszövetségnek, utóbbiak regisztráltak, klubokhoz igazoltak.Tagoltak az előbbiek és az utóbbiak is. A versenyzőket nem csupán címeik, élőpontjaik osztják kasztokra.

- Itt jegyzem meg; A sakkszövetség nem képes korrekt versenyzői nyilvántartása. Az elhalálozott versenyzők mellé, ha már kivenni nem tudja a listáról, legalább tehetne egy keresztet.  A nemzeti nyilvántartásokra épülő FIDE lista is valótlan adatokat tartalmaz. -

Közöttük az amatőr és a profi státusz a nagy vízválasztó. 

Az amatőr versenyzők legjobbjai mesterjelöltek, mesterek, esetleg nemzetközi mesterek. Ők munka és tanulás mellett vesznek részt versenyeken, így értelemszerűen lényegesen kevesebb idő áll a rendelkezésükre a képzésre, a felkészülésre. A nagymesteri szint elérése és tartása, professzionális hozzáállást igényel. Munka és tanulás mellett kevesek érik el és tartják éveken, évtizedeken át ezt a szintet.

Kimondhatjuk, hogy ők a sakk egyetemi tanárai, professzorai. Az ők elismertségét, pozícióját egyértelműen a tudásuk adja, nem kötődnek társadalmi rendszerhez, vagy politikai szélviharok eredményéhez.

Tagolhatók a sakkozók még nemek szerint. Érdekes, hogy a FIDE alacsonyabb teljesítményhez - élőpontszám - köti a női titulusokat, mint a férfit.

Aztán a korosztályok rivalizálása is előbukkan. Korcsoportok a gyerekek között. Versenyeken gyakran díjazzák külön az ifjúsági és a szenior versenyzőket. Az utóbbiaknál nagy az összevisszaság, nem követik a FIDE elvet, nem tudják, hogy hol a határ, hány évtől szenior a szenior.

Ezen bejegyzésemmel bepillantást adok az én "sakkéletembe" Láthatod, hogyan lettem sakk-kedvelő, sakkszeretőből amatőr versenyző. 

Ide teszem eléd az én "korképem", hintázzunk együtt az időben...

Sem önfényezés,sem önblamálás nincs benne, nem más ez mint egy sakkozni szerető amatőr jegyzete és néhány játszmája. Olyan játszmák, amiket játszhatott volna a pék, az asztalos, a fodrászmester is.

Hiszem, hogy lenni kell ilyeneknek is, tévedések terhét hordozóknak, amikből mégis elővillan valami szép. A hétköznapi ember szellemi csodája, nem a nagymesterek világa ez. Nem tudok nekik nektárt adni én, az én kutamban csak víz fakad. vannak akik beérik ezzel is, nos, nekik hoztam el magamból egy darabot...

Még mielőtt lebecsülnél engem, és leértékelnéd magad, mutatok neked valamit, amiből láthatod, hogy az Istenek is tévednek ám.

Idefigyelj, látod a piros színeket a lenti képen? Azok mind rossz lépések.  Szuper-nagymesterek tévedései.

A 16. lépésnél világosnak 0.76 pontnyi előnye van, sötét c6 lépése 2 pontot ront az állásán. A 17. lépésben világos visszadja az előnyt, h6 lépésével kidobb 2 pontot. Eljutunk a 31. lépéshez Va2 nél még 0.69 pontnyi világos előnye, sötét Fe7 lépésével ront 1 pontnyit, majd a 33. lépésben Fg5-el további 1 pontnyit, így már 3.5 pont világos előnye. Ebből az előnyből a 35.-ben és a 36.-ban is világos kidob 1-1 pontot, a 3.5 ből marrad 1.4. Ugyen ebben a lépéspárban sötét f5 lépésével 3 pontot veszít, világos előnye 4.4 lesz, amiből már a 37. lépésben visszad 2.3 pontot. Sötét egy lépéssel később 4 pontos hibát vét, így világos előnye 6.34-re ugrik fel. A 39 lépésben világos ront 3.3-at, marad neki az előnyből 3 pont, ekkor sötét válaszlépésével 26.7 -re növeli hátrányát. Világos nem tudja megtartani ezt a tetemes előnyt, a 40. lépésben Fe4-el kidob belőle 16 pontot. A játszmát megnyeri, övé a pont.

Azért töltöttem mindezzel az időt, hogy lásd, igazat beszélek, s ne félj játszani azért, mert nem léped meg a legjobb lépéseket. Ebben a partiban a világossal játszónak 2706, a sötéttel játszónak 2762 élőpontja volt.

A sakk csak úgy lesz népszerűbb, ha sokan kedvelik, rengetegen játsszák, mutatják a példát. Volt nálunk egy baráti család a nyáron. Az apukával reggelente elemezgettünk, játszmákat néztünk. A reggelihez érkező gyerekek leültek mellénk, nézték, figyelték, közbeszóltak, majd amikor letettük a táblát, elővették ők és sakkoztak.

Talán az első - IV. osztályú - versenyemen lehettem túl, amikor az alábbi partit játszottam.

Mint látod 69 novemberében IV. osztályú játékosként már a III. osztály megszerzése lett a cél. Jelentem az akadályt sikerrel vettem és meglett.

A következő versenyen megszereztem a II. osztályú minősítést, így ringbe szállhattam az I. osztályúért.

Onnan hoztam el egyik győztes játszmámat amelyik hozzájárult a városi döntőbe jutáshoz.

Javult-e a játékom az idők során, vagy kezdetektől így tudtam játszani ( :-) ) azt döntse el a lejátszó. Az viszont tény, hogy hiányosságaim nagyon sok pontot elvittek tőlem. A gyalogelőnyös játszmáimat rendre nem tudtam megnyerni, a hátrányosok szinte mindegyikét elveszítettem.

Középiskolásként nem volt sem kapcsolatom, sem pénzem arra, hogy valakit megfizessek azért, hogy foglalkozzon velem. Zsebpénzemet hétvégi, vagy éjszakai vagonrakásokkal - szén, fa - kerestem meg. Amikor csapatba kerültem akkor sem jutottam el minden edzésre.

Épp hogy megszáradt a tinta az I. osztályú minősítésemen mellyel jogot szereztem a városi döntőre, az máris kezdetét vette. Itt kerültem össze a rivális csapat, a DEAC nagy reménységével Dedinszki Ferenccel. A 17 lépéspárban mindketten melléhúztunk, Feri még elkövetett egy kisebb hibát a 22. lépésben s azután már nem volt kétséges a nyerésem.

Úgy emlékszem Polgár Judit mondta, hogy 2500 élőpontig nem szükséges a kicsontozott megnyitásvarik bemagolása, mert úgyis a jobbik sakkozó fog győzni

Így nyert a tanulatlan sakkozó a képzettel szemben.

Mire kinőttem az ifikorból akkorára felnőttem a felnőtt-táblához, persze ez nem lehetett az én megállapításom, ahhoz úgy kellett játszanom és a játékommal helyet "követelni" a csapatban. 

OB-I-ben mester ellen.

Ha nem kerültem jelentős hátrányba és az állásomban volt dinamika, akkor bármi lehetett az eredmény még a rutinos mesterek ellen is. Csíszár mester is jobban állt a nyitás után, ám a pozíciós manőverezésekben felvettem vele a versenyt s a végén taktikai mesterfogással túl jártam az eszén.

Elégedettséggel töltött el az, hogy a sakkedzői tananyag íróival szemben 1.5-0.5-re nyertem. Jenei mester ellen döntetlent értem el, míg Titkos mestert nagy küzdelemben legyőztem.

Folytatása következik.