Az I-III. helyezetteknek járó trófeákból nem jutott nekünk

A 2013-as budvai korosztályos Európa bajnokság nem vonul be a magyar sakktörténet dicsőségkönyvébe. Érmet nem szerzett a 25 fős magyar delegáció. A bronzéremhez legközelebb nagy tehetségünk, a mezőnyében a II. helyre rangsorolt 14 éves Gledura Benjámin került, aki végül 4. helyezett lett úgy, hogy 6.3 élőpontot elcsurgatott. A fiúk mezőnyében ketten is teljesítették azt a kettős elvárási szintet, ami alapján azt mondhatom, hogy jól szerepeltek.

Az egyik elvárásom: Az élőpont szerzés.
A másik elvárásom: A versenyző végezzen előrébb rajtlistás helyezésénél.

A 10 éves fiúk mezőnyében az 56. helyről rajtoló és a 29-re beérkező Bakos Balázs 25.6 élőponttal, míg a 16 éves fiúknál a 30. helyről startoló, és a 18-ra befutó Dankházi András 17.3 élőponttal gyarapodott. A fiúk összesen 47, 4 élőpontot szereztek, ebből az említettek közel 43-at, vesztettek: 204.7-et! A lányoknál egyedül Egyed Viktória szerzett plusz élőt: 3.9, és előbbre végzett hárommal a 39. rajthelyénél. A lányok élőpontvesztesége: 108.7! A 25 fő összesen nyert 51.3 élőt, vesztett: 313.4-et.

Az értékelés a szakvezetés dolga. A figyelemfelhívó számok önmagukért beszélnek. Rámutatnak arra, hol tartunk mi, és arra, hogy merre halad Európa ifjúsági sakkozása.

----------------------------------------------------------------------

Köszönök minden hozzászólást a Magyar Sakkvilág portálján közzétett cikkemhez.

Külön köszönöm Almási Zoltán szuper-nagymesternek és Medvegy Zoltán nagymesternek a részleges helyzetelemzést.

• Zoltán Almási Már úgyis régen hozzá akartam szólni az ifi sakk helyzetéhez és azt hiszem ez most egy jó alkalom,mivel látom elég sokan hozzászóltak és foglalkoztat a dolog! Nehéz hol kezdenem,mert sok minden kikívánkozik belőlem,de megpróbálom összeszedetten leírni. Először is teljesen egyet értek a cikk írójával,hogy ez a szereplés amit a magyarok nyújtottak gyászosabb nehezen lehetett volna és Ő még nagyon finoman fogalmazott!! Itt azt is megjegyezném,hogy a Horváth Attila által korábban belinkelt cikk a sakkszövetség (Varga Peti részéről) oldalán elég felháborító és a valóságot nem tükröző értékelést ad a játékosok szerepléséről! Nem igazán láttam a cikkben felfedezni a valós helyzetet,mint pl azt,hogy jó páran az első tízbe voltak kiemelve,de nem hogy dobogóra vagy az első hatba,hanem jócskán általában kettessel vagy hármassal kezdődő kétszámjegyű helyen végeztek!! Viszonylag normálisan két gyerek végzett a Gledura Benji és a Borchy Marcell személyében,de ha jobban megnézzük,akkor a Benjinél is látszik,hogy milyen mezőnyben,milyen értékszámmal rendelkezők ellen érte el a 9/7 pontot ami ugye 5 plusz,de ennek ellenére is élő mínuszban marad,ami mindent elmond a teljesítményekről! Elég csak ezt az összehasonlítást megnézni és gyorsan kiderülnek a makacs tények! Az ÉLŐ! Sok szülő edző ezeket a számokat istenként kezeli és tiszteli,mintha lenne bármilyen jelentősége is ebben a korban ezen a szinten! Akkor segítek nekik,pont egyenlő a nullával! A 14 éves fiúk,de inkább úgy mondom 2300 fölött a lányoknál pedig 2100-2200 fölött van tájékoztató szerepe az élőnek,semmi több! Valaki ezt nagyon jól megfogalmazta és észrevételezte,hogy az Oroszok és volt tagköztársaságbeleik gyalázták a magyarokat,mindegy mi volt nekik beírva a papíron! Megjegyezném,hogy ezt én magam is tapasztalatom (sajnos) nemrég,(bár én tudtam hogy mire számítsak),hogy arrafelé mivel kevés a verseny és csak egymással tudnak játszani,viszont a tudások sokkal nagyobb,mert nagyon más alapokat kapnak mint itthon,nem számít a 200-300 vagy akár nagyobb élő eltérés sem! Itt a 8-10-12éveskről nem is ejtenék szót az 1200-1800 ˝élőikkel˝mert ez csak a Fide pénzcsinálásról szól. Ennek elsősorban nem olyan okai vannak,amit valamelyik szülő vagy kísérő megjegyzett,mert hogy ismert nagymesterek tucatjai voltak velük és készítették őket. Főleg nem úgy,hogy 20-30lépést megtanítanak neki :)) Erre csak egy-két példa:hogy még a női olimpiai csapat résztvevői (akik már megjárták párszor a hadak útját) sem képesek megjegyezni a betanult felkészülést,nem hogy 20 lépésig,de sokszor már a nyitásban elrontják..És akkor hol van a tudás?? Mert ez nem arról szól,hogy az edző megnyeri a partit helyettünk! Kicsiknél sokszor történik olyan,hogy nem azt lépik amit bekészült az ellenfél,hanem jön egy teljesen más lépés és akkor van baj,de nagy. Ebbe most nem is mennék bele hosszabban,mert van még mit mondanom..Visszatérve az élőhöz ezt el kéne már felejteni és ez nagyrészt a szülők hibája,mert ők hajhásszák ezt a fajta ˝előrelépést˝ami sokkal jobban hátráltatja a gyereket,mint segítené! Ha már itt tartunk: szülők?! Had kérdezzem már meg,hogy mit keresnek a szülők az ilyen típusú,jellegű gyerek versenyeken?? Amit én láttam az utóbbi időben.hogy több volt a versenyen a szülő,edző,kísérő,mint a játékos ami elég elszomorító :( és a szülő/szülők inkább utóbbi akarata érvényesül általában és nem a gyereké! Ezzel csak sokkal nagyobb terhet raknak a gyerekekre,folyamatosan ott állnak fölöttük (ha nincsenek kitiltva teremből) parti ugyan megmondják a frankót,megmondják az edzőnek hogy mit csináljon,beleszólnak olyan dolgokba amihez nem értenek! De akkor egyáltalán mi keresni valójuk van ott? Jó lenne ezen elgondolkodni és nem azzal jönni,hogy a gyerek a 63,helyre volt rangsorolva (kiemelést nem írok,mert ez a hely nem méltó hozzá) és nyert +2,1élőt ezzel a 60.helyen végzett..NO Comment! Ezekről a dolgokról beszélek. Vagy a másik apuka beszámolójában az egyik legnagyobb probléma,hogy nem volt internet a szállodában..És akkor mi van?! Régen sem volt,sőt összesen volt 2-3 kísérő (nem volt edző,sem szülő!!) mégis mindenki meg tudott lenni nélküle és ennek ellenére küldöttség az én időmben ha egy magyar  ( válogatottnak ne nevezzük a mostanit,mert csak az nem megy aki nem akar. mint látjuk a mai világban már ez is pénzkérdés) kiment EB-re vagy VB-re ott éremesővel jöttünk haza és nem arról szólt a beszámoló,ha így meg úgy alakult volna és közelében volt,meg négyet nyert zsinórban (ja,csak előtte 5/1,5 rajtolt),akkor érem is lehetett volna..Pintér Józsi mondta nekem mindig azt,hogy a magyar nyelvben vannak finomságok. Tehát ez már csak történelem és múlt idő! A verseny addig tart,amíg az UTOLSÓ FORDULÓT le nem játsszák!! Ezt sem árt megjegyezni. Itt ismét megjegyezném és csak hogy magammal példálózzak 1992 Duisburgban 8/7 1 pont előnnyel vezettem,aztán buktam kettő és csak negyedik lettem. Pont senkit nem érdekelt (szerencsére),mert nyertünk elég érmet így is.Következő évben szintén megtettem ezt a szívességet 9/7,5nél,de megnyertem az utsót és világbajnok lettem..Lehetne még ezeket a dolgokat tovább ragozni és sok minden mást kiemelni még,de a lényeg,hogy jobban kell sakkozni (nem a facebookot és az internetet nyomni) és pszichikailag felkészültnek lenni,ha becsúszik a verség,akkor ne törjön meg a játékos: Sok munka,kitartás,odaadás és alázat kell hozzá.. GM Zoltan Almasi

  -----------------------------------------------------------------

   

  A nagymester állásfoglalása után sem csitulnak a kedélyek, továbbra is szúr a budvai dudva.

   

  Kedves Barátaim!

  Úgy látom, vannak, akik számára nehezen emészthető az írásom. Akadnak, akik a cikkíróval „vagdalkoznak”.

  Magyarország egyik szupernagymesterének véleménye sem fogadgató el számukra.

  Ezek után kár lenne azzal foglalkozni, hogy tudok-e sakkozni vagy sem. Kijelenthetjük, hogy Almási Zoltánhoz képest a megszólalók közül senki sem tud.

  Feltételezzük azt, hogy én a megszólalókhoz képest sem, vagy egyáltalán nem tudok sakkozni, sőt még a lépéseket sem ismerem.

  Gondolom olvastatok már olyan cikket melyben a világ legjobb futballistájáról, legjobb futballcsapatáról teniszezőjéről írják meg, hogy gyatrán játszott. De még egyszer sem láttam, hogy számon kérték volna ezek a versenyzők a cikkíró sportágukban nyújtott teljesítményét és azzal védekeztek volna, hogy ő nem is tud focizni így aztán nem hiteles az amit ír.

  Más hasonlattal élve: Gondolom, nem kell ahhoz fejőlánynak, vagy sertésgondozónak lenni, - még tehénnek és disznónak sem - hogy a tejtermelésről és súlynövekedésről, ezen állatok tartásának gazdaságosságáról és eredményességéről érdemi értékelést írjon valaki.  

  Megértem én, hogy pokoliak voltak a körülmények, ám nem hiszem, hogy a tőlünk eredményesebbek légkondicionált szobában ülve előztek meg minket, akiket a földpadlós hodályba ültettek le.

  Ahogy elnéztem az élen végzőket, nem csak a „ridegebb” körülmények közül érkezők vannak ott. Találni közöttük norvégokat, spanyolokat, németeket, hollandokat, izraelieket… Olyanokat, akik tőlünk is jobb körülményekhez szoktak, szokhattak.

  Szememre vetik azt is, hogy más versenyen voltak kiváló eredmények, miért nem írok arról is. Azért nem írtam másról, mert ez a cikk erről a versenyről szól.

  Visszatérve a disznótartáshoz: Annak eredményességéről vagy épp veszteségességéről írónak nem tiszte azzal foglalkozni, hogy miért veszteséges a telep. Annak megállapítása és a tartás körülményeinek változtatása a szakemberek feladata.

  Képzeljétek, ha a disznóknak a megfelelő tápanyagot adják, és az ideális páratartalmat, hőmérsékletet biztosítják akkor leadási súlyhatárukat a hagyományos házi tartáshoz képest harmadannyi idő alatt érik el.

  Lehetséges-e a sakkban ehhez hasonlóan lerövidíteni a fejlődés idejét?

  Carlsennél és számos hazai nagyágyunknál sikerült.

  Van recept rá, nem is kell külföldre menni érte. Akkor munkára fel, a cikkíróra, a hírhozóra mutogatás és a megsértődés helyett.

  Majdnem olyan helyzet alakult ki a mi sakkberkünkben, mint a Román-Magyar 3:0 után.

  Ugye ott is a cikkírónak és a szurkolónak kellett volna szégyellni magát?!

  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

   

  Verőci Zsuzsa női nagymester, szakíró, blogger, ezt írta: „Ifjúsági sakkozás Miközben az elmúlt négy-öt évet szinte végig jellemezték az ifjúsági sakkozás különböző kérdéseivel kapcsolatos viták, amelyeket az Elnökség nem dolgozott fel kellő figyelemmel, a kritikai hangok felerősödtek a korcsoportos világbajnokságon és egyéb nemzetközi egyéni-és csapatversenyeken való sikertelen szereplés után, az anyagi források igazságosabb és egy kiérlelt szakmai koncepció mentén történő elosztására számos javaslat érkezett. A szülők fokozott támogatást kérnek gyermekeik szakmai fejlődésének segítésére, versenyeztetésére, és jogosan sérelmezik, hogy nincs olyan fórum, melyhez segítségért fordulhatnának, melytől hiteles segítséget kaphatnának. Az ifjúsági sakkozás terén komoly visszalépés, hogy az elnök javaslatára az Elnökség megvonta a Világ-és Európa-bajnokságokra jogot szerző gyerekek után fizetendő 100 euro befizetésének támogatását is, ezzel egy időben egy olyan támogatási rendszert vezetett be, mely motivál ugyan, azonban a motiváció, ha nem párosul, érdemi szakmai munkával eredményre ritkán vezet. A február 5-én megrendezett, jelentős team-munkával megszervezett „Mit lépjünk” – sakkszakmai konferencia nagyon kedvező visszhangot kapott, sikeresnek bizonyult. Az edzők, a szakvezetők, a szülők közel hétórás programban vehettek részt. Elsősorban ifjúsági sakkozásunkat feszegető problémák megoldására számos ötlet, javaslat, érv és ellenérv ütköztetése olyan elképzelés volt, amely már régóta megfogalmazódott bennünk. A rendezvény sikere éppen abban áll, hogy a fennálló mély és komplex problémákról szakmai alapon tudtak vitázni a. Így a fő csomópontok az élsakk és a tömegsakk fogalmának meghatározása, egymáshoz való viszonya, valamint e két szakterülethez rendelendő források és eszközök meghatározása volt. Sajnálatos módon óriási mértékben van jelen a szülők körében egy olyan hamis illúzió, hogy gyermekük kevés munkával is nagyon komoly eredményeket érhet el. Az MGKSI mint anyagilag kiemelten támogatott intézmény nem képes megfelelni a saját koncepciójában megfogalmazott feladatoknak, a gyakorlatban egy kiemelt régiós iskolaként működik, mely semmiképpen nem alkalmas arra, hogy akár a magyar élsakkozás, pláne nem a magyar olimpiai válogatott utánpótlási kérdéseit megoldja. Jelenleg nincs olyan tanuló, akinek az értékszáma meghaladná, a 2300-at. A Bizottság rossz mérőszámnak tartja, hogy az iskola abszolút sikernek könyveli el azt is, ha alacsony értékszámmal bekerült tagjai pár száz pontot fejlődnek, valamint azt a szemléletet, mely a mindenkori világranglistán elfoglalt pozícióból indul ki, és von le sajnos gyakran téves következtetéseket. A pillanatnyilag elfoglalt pozíció a kéthavonta változó listán azért is csalóka, mert a fiatalabb generáció U 8,-U-10 nagyon alacsony vagy nincs értékszám, viszont az életkor előrehaladtával tapasztalhatjuk és a statisztikai adatokból is egyértelműen megállapítható, hogy folyamatosan esünk vissza a nemzetközi mezőnyhöz képest. A 14 év feletti korosztályban már csak a középmezőnyhöz tartozunk. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, amennyiben nem történik gyors és érdemi elmozdulás a szakmai munka terén, akkor a magyar felnőtt válogatott átlag élőpontszáma a „nagy generáció kiöregedése” után 2600-as átlagélő pontszámú játékosokból fog állni, mely a magyar élsakkozás óriási visszaesését eredményezné. Jogos igénye volt sakkozásunk szereplőinek, hogy párbeszédet folytassunk velük. Más-más módon képzelik el a szakmai munkát, másként osztanák el az állami forrást, másként támogatnák a legtehetségesebb gyerekeket, a csoportos edzések helyett az egyéni edzéseket preferálnák, csökkentenék a szülőkre nehezedő anyagi terheket, szeretnék, ha tanácsokat kapnának a nehéz helyzetek megoldásához. Komoly támadások érték az MGKSI-t, nem látják látványos eredményét, hasznosságát az odaítélt összegeknek, amely több mint a fele a teljes NUPI-USI-s támogatásnak, és gyakorlatilag négyszerese a 7 regionális iskola támogatásának. Dr. Hazai László és Lukács Péter élsakk-koncepciója más szemléletet képvisel, de Csom Istvánt hallgatva sokan elgondolkodhattak. Molnár Béla előterjesztette javaslatát, hogy miként kellene átszervezni az MGKSI-t, hogy hatékonyabban működjön. Az előadásokat minden esetben vitafórum követte. A szakmai nap csúcspontjaként dr. Lénárt Ágota egyetemi docens, az SE Testnevelési és Sporttudományi Kar Pszichológiai Tanszékének vezetője folytatott szenzációs párbeszédet az érdeklődőkkel, hiszen azokat a témákat érintette, amelyeket kérdésként kapott. Csak pár kiragadott példa: készség és kihívás, hogy lehetek ott fejben, gyengébb ellenfél, edzésterv és edzésnapló, motivációk, korai versenyeztetés, tanulás – egyéni tanrend, szülők szerepe, stb. a sportpszichológia XXI. századi szerepéről csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy ez az a legális dopping, melynek használatára mindenkit bátorítunk, mint a megengedett teljesítményfokozás bizonyított eszközét.”

   

  • 2011. február 5-én volt az említett konferencia, készítettünk egy szakmai összefoglalót a magyar sakkozás helyzetéről... Két és fél év telt el...

  
  

  ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

   Szabó Zsolt véleménye: 

  • Szólok egyet én is a témában!
    
    Alapvetően mindenkinek igaza van.
    - lehetne még sorolni, hogy melyik szülőnek mennyibe került eddig a gyereke sakk pályafutása,
    - nem kell Nagy Lacit bántani, mert ha ő sem lenne, akkor el lehet képzelni a címviselők számát,
    - Balogh Sanyit sem, mert leírta a száraz tényeket. Aki nem ismeri, tudja, hogy már a múlt rendszerben road-show szinten támogatta a Polgár családot, akik éppen akkor nem voltak a hatalom kegyeltjei,
    - Nagy Gabi örüljön, hogy szombathelyi, mert ha nem, akkor 1800-al nyomná valamelyik sakkmentes városban. Sok tehetésg veszett már el, mert rossz helyen született.
    - meg lehet nézni a szlovák csapatbajnoki rendszert. V. osztály, 5 táblán FIDE-re, 14 csapattal. Itt meg sorban szünnek meg a csapatok. Biztos, hogy nincs több pénz a szlovák sakkban.
    - Rapport Ricsi miért nem válogatott? Ennek is biztos oka van...
    
    ILYEN HÁTTÉRREL, ILYEN EREDMÉNY VÁRHATÓ!
    
    Jellemző példa:
    
    Győrben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Karán, elindult a sakkoktató képzés. 8 félév, 16 kredit. 46-an vették fel a tantárgyat.
    A képzés beindításának örömére dr. Szabó Péter dékán úr egy kis előadással egybekötött bulit szervezett.
    Résztvevők: dr. Vizi E. Szilveszter, Portisch Lajos, Győr MJV vezetése (a polgármester a MOB-elnöke), helyi nagy cégek vezetői (a Volkswagen-konszern (AUDI és társai) elég jól csengő név a szakmában) stb.
    Ment meghívó az MSSZ-ben. Válasz nem érkezett.... (lehetett volna esetleg szponzorkodásról beszélni a banketten pl.)
    Remélem, aki még nem érti ifi sakkozásunk helyzetét, kezdi kapisgálni.
    Ha a vezetést nem érdekli, hogy elindult a felsőoktatásban a sakkoktatók képzése, akkor mit várunk?
    
    Ráadásul miért nekem kellett az egész projectet elindítani, összehozni a megfelelő embereket. Alapvetően én egy súlytalan ember vagyok....
    De érdekes módon egymásra talált a NyME Egyetem, a Sakkpalota, Hardicsay mester, lesznek referencia iskolák stb.

    • Az a baj, hogy minden VB és EB után elhangzik a szülők, edzők, egyesületek segélykiáltása. És soha nem történik semmi. Én már Kállai nagymesternek javasoltam, hogy hívják össze azt a 10 embert, aki ért az ifi sakkhoz, mondja el a MSSZ, hogy mi az ábra, miből lehet főzni. Zárják rájuk az ajtót, és egy nap alatt találjanak ki egy hosszútávú koncepciót a bajok orvoslására. Sajnos eddig nem jött össze...

       

      -----------------------------------------------------------------------------------------------------

      Medvegy Zoltán nagymester véleménye: 

      • Én sem szeretem ezt az "élőhajhászó" világot, de amíg valaki nem talál ki jobbat, addig ez marad :-( Ki merem jelenteni, hogy a felnőtt sakkozók többségének élője tükrözi a realitást. Azoknak a gyerekeknek, akik csak korosztályos versenyeken játszanak, nyilvánvalóan lassabban nő a pontszáma, mint akik sokat játszanak felnőttek ellen. Az ő élőjük volna "felpumpált", csak mert a felnőttek ellen megállják a helyüket?! Ez nekem abszurd. A gond ott van, hogy sok keleti országból a gyerekek megjelennek alacsony élővel és nagy tudással. Törvényszerű, hogy elveszik a "nyugatiak" relatíve magas élőjét. Ez ellen nincs mit tenni, tudomásul kell venni. Nem a magyarok túlértékeltek, hanem a "keletiek" alulértékeltek. Azért néhány edző és egy sportpszichológus nem ártana a magyar csapatnak. A látványos összeomlások elkerülhetőek lennének.

         

        --------------------------------------------------------------------------------------------