Remélem adakozik is a műsorra, a sakkot ugyanis nem csóró embereknek találták ki.

Üdvözöllek Kedves Szabó János1 a bloglátogatók és kommentezők sorában.
A sakkot tényleg nem a csóró embereknek találták ki. Uralkodói körökben tűnt fel először.
Leendő uralkodóknak a „bölcsek” tanították e játékon keresztül a stratégiai gondolkodást. A sakk később a lovagi erények egyike lett. – A gondolkodás soha senkinek sem árt! - A lovagok sem voltak csórók. Amikor én kezdtem sakkozni akkor a kis létszámú profi sakkozók mellett az ország szellemi elitjének a sportja volt, ám már akkor is játszották egyszerű emberek kis falvakban is. Én is egy kis faluban ismertem meg a lépéseket. Ma már a legolcsóbban űzhető sportágak egyike.
Nem tudom, mit értesz azon, hogy: „Remélem adakozik a műsorra”
A műsort a blogon én „csinálom” és nem szedek belépőt a bloglátogatóktól, tehát ez az én „adakozásom”, ami egyébként munka és időigényes cselekvés.
Ha a kérdésed arra vonatkozik, hogy a Londonban játszók részére adakozom-e… akkor a válaszom: NEM, én ugyanis jóval „csóróbb” vagyok náluk 
Nem a sakkjáték gyakorlása, játszása kerül sokba, hanem amikor feltűnik egy tehetség annak a „gondozása”, kiteljesedésének elősegítése.
Ha a szülők nem elég tehetősek, vagy nem találnak támogatókat, akkor bizony kihunyhat a tehetség lángja. Ha egy átlagos gyerekre egy egységnyi idő és anyagi ráfordítást feltételezünk, akkor könnyen elfogadjuk, hogy a beteg gyerekre 1.5-2x annyi ráfordítás szükséges, ám ugyan ennyi, ha nem több kellene a tehetséges gyerekek tehetségének kibontakoztatására is.
Az előbbit úgy-ahogy megoldja társadalmunk, az utóbbinál javarészt magukra maradnak a szülők és a gyerekek.
Tisztelettel: Balogh Sándor