Sötét már felvette a kabátot, fejére illesztette a kalapját, ekként jelezve nem tetszését a felett, hogy világos még nem adja fel. Már csak éppen lehuppant a székre és rögtön lépett.

E pillanatban oly hevesen ráhúzta  a Fh3-mat világosra, mint amilyen hirtelenséggel és hévvel az ökölvívó ökle villan fedezékből ütésre.

Majd elkezdte stírolni ellenfele arcát.

Megdöbbenésére azt látja, hogy arról úgy szál fel a beletörődés bánata, mint ahogy hajnali pára röpül a nap felé.

Jegyezd le a történet folytatását sakknyelven.