Nagy várakozás előzte meg Rapport Richárd Wijk aan Zee-i szereplését. A korábbi kiválóságok más hangot megütve ugyan, de érdeklődésünkre egyöntetűen kifejezték a bírálatukat. Portisch Lajos, mint általában, nem kíván sértően fogalmazni, de érezhető, hogy a „négy mínusznál” többet várt. Ribli Zoltán, aki tavaly nyáron a bieli verseny után még – bár akkor is gyengén szerepelt – dicsérte a fiatal nagymestert, most nem rejti véka alá a véleményét, Rapportnak változtatni kell önveszélyes stílusán. A mindig szókimondó Adorján András nála is kritikusabb, szerinte Rapport öncélúan sakkozott.

Íme, a megszívlelendő véleménycsokor.

Portisch Lajos: Hadd kezdjem azzal, furcsállom, hogy a legnagyobb magyar tehetség a szövetségtől gyakorlatilag semmilyen támogatást sem kap, az pedig sajnos magyar hagyomány, hogy a hazai vetélytársai, miként több helyről hallom, féltékenyen figyelik a kibontakozását. Rapport Richárd még nagyon fiatal, ennek megfelelően megengedheti magának, hogy kísérletezzen. Gelfand ellen szép győzelmet aratott, ám a kemény mezőnyben a megnyitásra nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie. Az erős nagymesterek az ismeretlen, gyanús változatokat is jól kezelik. Érdekes a verseny végeredménye, Rapport tavaly Naiditschcsal holtversenyben megnyerte a B csoportot, most az A-ban viszont utolsó lett. Talán nem így kellene a mezőnyt verbuválni. Hogy mikorra várható a magyar játékos betörése az elitbe? Lehetetlen megjósolni. Nagy a konkurencia, sok a fiatal, kiváló játékos, elegendő arra gondolni, hogy a Wijk aan Zee-i mezőnyből Karjakin, Caruana, Giri és So is fiatal, de már klasszis sakkozó. Remélem, hamarosan Rapport is csatlakozik hozzájuk, ahhoz viszont kétség sem fér, hogy helye van a magyar válogatottban, itt az ideje a bemutatkozásának.

Ribli Zoltán: Ricsi túlzottan is kockázatosan játszott Wijk aan Zee-ben, ami erős sakkozók ellen önveszélyes. Nekem úgy tűnt, hogy Alekszandr Morozevics orosz nagymester stílusát akarja lekopírozni. Minden partiban új  elképzeléssel rukkolt ki, de ez most rosszul sült el. Nem mérte föl kellőképpen, hogy mennyire képzett játékosokkal fog találkozni, a 2700 Élő-pont fölötti nagymesterekkel nem lehet ugyanúgy sakkozni, mint 2600-asokkal. Rapport alapvetően szórakoztatón játszik, sokat nyer és sokat veszít, Wijk aan Zee-ben azonban sokkal többet vesztett, mint nyert. Számára jelenleg még túl nagy feladatot jelent, hogy a megnyitásban mindig új ötlettel próbál előállni. Az újabb és újabb állásokban nem működnek a sablonok. Gibraltáron, miként a nyílt versenyeken általában, eredményes lesz ez a stílus, de a szuperversenyeken ez kevés. Rapport még fiatal, tanulni fog ebből a leckéből. Ha letisztul a stílusa, három éven belül bekerülhet az elitbe.

Adorján András: Miért nem Rapportot kérdezik meg, hogy mit tanult tőlem? Wijk aan Zee előtt Tompa János felhívta Rapport „Ricsire” a figyelmem. Persze amúgy is követtem a pályafutását egy ideje, lejátszottam egy pár partiját. Köztük jókat is! Úgy láttam, a játéka iskolázott. A Tata Steelen (a Wijk aan Zee-i torna hivatalos neve – a szerk.) viszont az öncélú feltűnés vágya megbosszulta magát. Teljesen cserbenhagyta a veszélyérzete, vagy éppen félelmében játszott, ahogyan. Csak azt nem értem, hogy tényleg nem akadt mellette egy normális ember, aki lebeszélte volna a magamutogató hülyeségről? Legalább mikor már látszott, hogy baj van? Egy 17 éves gyerek ilyen lármás menedzselés, ennyi bába között magára maradt. Holtversenyes utolsónak.